Batjuskov
Batjuskov Njikolajevics Konstantin, or. költő született Vologdában 1787-.májns 17., megh.-1865 jul. 29. ugyanott. Szt: Pétervárott növekedett, az 1806-i háboru alkalmával beállt katonának; Heilsbergnél megsebesült, később 1809-ig a finn gárdavadászezredben szolgált s mint Rajevszkij tábornok hadsegéde az 1812-14. hadjáratokban is részt vett egész Páris beveteléig. 1816. a külügyi kormánynál kapott hivatalt, majd két év mulva a nápolyi orosz követség katonai attaséja lett, de nemsokára elmebaja támadván, előbb a cseh fürdőkbe utazott, azután, mivel ott ki nem gyógyult, 1822. visszatért. Oroszországba. Miután a következő évben egészen kitört rajta a téboly, rokonai haza vitték Vologdába, a hol még 32 évig élt csondes őrültségében. B., aki Petrarcát és Tassót választotta mintaképül, sokat tett az orosz prozódia fejlesztésére s mint ilyen az orosz irodalomban a legérdemesebbek közt foglalt helyet; behozta az orosz irodalomba az ó-klasszikus formákat, fordította Tibullust, Petrarcát, Tassót stb. Prózai munkáiban, főképen Finnország természeti szépségeinek leirásával foglalkozott. Eredeti művei: elégiák és költői levelek; ezek közt kiváló szépségü az «Umirajuscsij Tassz» (A haldokló Tasso), melyben saját sorsát látnoki erővel énekelte meg. Költeményei öszszegyüjtve 1850. jelentek meg Szt.-Pétervárott.
