Belgyógyászat,
Belgyógyászat, az emberi test belső szerveinek gyógyításával foglalkozik. A betegségek gyógyításának főfeltétele a betegség ismerete levén, a belgyógyászat felöleli a betegségeknek rendszeres tárgyalását is. A B. határait nemcsak a megbetegedett szervek szerint vonták meg, hanem körébe tartozóknak vették általában mindazon betegségeket, melyeket gyógyszerekkel lehet kezelni, ellentétben a sebészi betegségekkel. Azonban már Hippokrates korában sem lehetett az orvosi tudomány ezen kettéválasztását szigoruan keresztülvinni; p. a genyes mellhártyagyuladást már ezen korban is sebészileg kezelték Az a nagy lendület, amelyet a sebészet fejlődése különösen Angol- és Franciaországban vett, a sebészet körét nagy mértekben növelte és azóta az azelőtt belgyógyászatilag kezelt betegségek mind nagyobb számban kezeltetnek sebészi eljárásokkal. Másrészt a B. is nyert tért a külső szervek kezelésében, különösen a bőr- és bujakóros betegségek gyógyításában, úgy hogy a B. és sebészet elkülönítése folyton veszít jogosultságából. A szorosan vett B. ma mindinkább szűkebb körre is szorítkozik, a vezérszerepet mégis megtartja, amennyiben a kórboncolástan, a kórszövettan, a fizikai diagnosztika, a kisérleti kórtan, a gyógyszertan és gyógyszerhatástan, a betegségek okainak kutatása s ezzel az immár külön tudományt képező bakteriologia, a közegészségtan, szóval az orvosi tudomány minden szakasza motivumait a B.-ból meríti s eredményeivel a B.-t gazdagítja.
