Boglárkafélék
Boglárkafélék (növ., Ranunculaceae), a növényországnak, különösen a kétsziküeknek és sokanyásaknak egyik legnépesebb családja, ahová a legtöbb hazai mérges növényünk tartozik. Fűnemü, ritkán félig cserjésnövények, váltakozó ritkán átellenes (iszalag), a tövön többé-kevésbbé hüvelyező, gyakran szabdalt, pálhátlan levelekkel; 3-6 levelü kelyhök gyakran sziromnemü (szarkaláb); 4-15 szirmuk egy v. több körben helyezkedik el, gyakran apró marad, különböző mézfejtővé alakul (hunyor), több génusznak (iszalag, gólyahir, kökörcsin) nincs is szirma, hanem e helyett szines kelyhe van. A hímek szabadok, nagy és határozatlan számuak, csavarmentü vonal irányában sorakoznak a multabb virágtengelyen. A többnyire szintén számos, de egymástól szabadon levő magrejtő egy-egy levélkéből alakul s zárt szemgyümölcs v. egyrekeszü tűsző (hunyornemüek, bazsarózsanemüek), ritkábban egy vagy több magva bogyó (l. Békabogyó) lesz belőle. Minthogy a B. kelyhe és szirma körben, a hímje és termője pedig spirális (csavarmenetü) vonalban sorakozik egymás után, az ilyen virágot félig köröstervü (flos hemicyclicus) v. köröscsavaros virágnak mondjuk.
Egérfarkfű boglárkaféle megnyult virág tengelylyel (a).
A virág tengelyének megnyulását szépen látni az egérfarkon (l. az ábrát, a csúcson levő virágnak a hosszú (a) vége tulajdonképen a virágtengely apró szemgyümölcscsel tele). A B. fajainak száma mintegy 1200: az egész földkerekségen, de leginkább az északi földgömb és hidegebb tájain (tehát Európábani is bőven) terem. Említésre méltó génuszai a hunyor (Hallaborus), sisakvirág (Aconitum), szarkaláb (Delphinium), kökörcsin (Palsatilla), szellőrózsa (Anemone), basarózsa az Aquilegia, stb., melyeknek némely faja orvosi növény, de virágjok gyakorta teljesedvén, kedvelt kerti virágok is.
