Bogomilok,
Bogomilok, eretnek és csak látszólag keresztény vallásfelekezet, melyet a X. század első felében, Péter bolgár cár uralkodása idejében (927-968), egy Bogomil nevü bolgár pauliciánus pap alapított és melyhez a XV. századig azaz a török hódításig a délszlávok nagy része tartozott. A bogomil-vallás később Olasz-, Francia-, és Németországban is elterjedt a Manichći, Poblicani, Patareni, Cathari, Albigenses, Texerantes, Tisserantes nevek alatt, de itt a nyugaton se felejtették el soha, sem ők, sem ellenségeik, hogy vallásuk Bulgáriából eredt, s innen a Bulgarorum hćresis, Bulgari, Bugri megnevezések a nyugati oklevelekben és krónikákban. A B. tana teljesen dualisztikus, amennyiben azt hitték, hogy az isten is az ördög örök időtől fogva léteznek, hogy a látható világot és mindent, ami rajta van, az ördög teremtette, mig az istené csak a láthatatlan világ a halhatatlan lelkekkel. Az embernek nincsen szabad akarata, a Megváltó csak szinleg él és csak látszólag halt meg a keresztfán. Mária nem Krisztus anyja, ő egy angyal. Keresztelő Szt. János az ördög küldöttje, és az antikrisztus elődje. A szentségek ördögi jelek, azokat nem szabad használni. A szentirásból csak az új testamentumot ismerték el, a régiben szerintük az ördög uralkodott. Templomaik nem voltak, a misét és a keresztet nem ismerték el. A házasságot nem tartották szentségnek, és mindenkinek joga volt feleségét saját kedve szerint elkergetni és mást elvenni. Ők magukat keresztényeknek nevezték (christiani, boni, homines, perfecti, electi). Az egyházi hierárkiát elvetették, papjaik csakis a közönség választott meghatalmazottjai voltak. Az ország élén egy püspök állott, kinek a neve Boszniában Djed (nagyatya) volt, a nyugaton Episcopus vagy Senior, kinek az apostolok (magistri) két osztálya volt alárendelve, a Gosti és a Starci (Olaszországban Filii és Diaconi). Boszniában a. XIV. században ez a vallás volt az uralkodó, ezt vallották nemcsak a nemesek, hanem maga a király is. Aki ismeri ezen tévtannak káros következményeit a családra és társadalomra értheti, hogyan lehetett a törököknek a XIV. és XV. században az egész Balkán-félszigetet oly könnyen elfoglalni.
