Bolintineanu
Bolintineanu (ejtsd: -nján) Dömötör, román költő szül. Bolintinban, Romániában 1826., megh. u. o. a Pantelimon kórházban, a legnagyobb nyomorban 1872 szept. 1. Tanulmányait Bukarestben kezdte a Szt. Száva kollegiumban. Már akkor kezdett verselni s a Golescu testvérek, látván az ifjuban a kiváló költői tehetséget, kiküldték Párisba, hogy ismereteit ott gyarapítsa és költői erejét fejleszsze. De Párisban nem volt sokáig maradása, mert a 48-as idők zavarai őt is hazaszólították. Résztvett a forradalomban, és ezért száműzték. Mikor újra hazajött, Cusa megtette kultuszminiszternek. B. sokat utazott, különösen keleten. Bejárta Palesztinát és Egyiptomot. Utazásait több kötetben megirta: legérdekesebb román szempontból az Utazások a macedóniai románok közt címü, mert ez az első munka, amely alaposabban foglalkozik a macedóniai románokkal és szokásaikkal. Irt igen sok történelmi költeményt; s két regényt is: Manuil és Elena címen. Mint költő egyike a román irodalom legtehetségesebb költőinek, aki erőre nézve messze fölülmulja Alexandrit is. Képzelete hatalmas, telve a kelet bizarr képeivel. Florile Bosforului c. kötetében a kelet csodás világát annyi elevenséggel s oly ragyogó képzelettel festi, hogy az olvasó azt hiszi, hogy az «Ezer egy éj» országában jár. Hazafias költeményeiben annyi erő és lelkesedés lüktet, hogy e tekintetben vele alig versenyezhet más román költő. Van több drámája is, melyeket azonban eddig még nem adtak elő. Nevezetesebb munkái: Cântece şi plângeri (Dalok és panaszok), Legende şi basme naţionale, Poesii vechi si non, Bătăliele Românilor, Conrad, Scrieri dramatice stb. Versei francia fordításban is megjelentek: Brises d' orient (1866) címen. Jóval később Bolintineanu halála után Ghika miniszter kezdeményezésére kőemlékkel jelölték meg a költő sirját.
