Büntetendő
Büntetendő cselekmény. Először tárgyi (objektiv) értelemben emberi magatartás által a külvilágban okozott, előidézett változás; alanyi (szubjektiv) értelemben az emberi magatartás, mely a külvilági változáshoz, mint okozathoz, oki viszonyban áll. Cselekményről azért csak akkor szólhatunk, ha a külvilági változás emberi magatartásra is, mint okára vezethető vissza.
Másodszor: B. az a cselekmény, melyet a tételes törvény büntetendőnek nyilvánít. A tételes törvényen kivül B.-ek nincsenek. A jogbölcselet a tételes törvényhozások intézkedéseit jog- és célszerüség szempontjából birálat tárgyává teheti, de sem a tételes törvény szerint büntetendő cselekményeket a büntetendőség jellegével fel nem ruházhat, sem a törvény B.-eket a jellegöktől meg nem foszthat. A B.-nek minden más fogalommeghatározása, mely a tételes törvénytől eltekint, hiba és tévedés. Ekként döntendő el a polgári és a büntetendő jogtalanság között levő különbségnek, a kettő között huzható határvonalnak sokat vitatott kérdése is. Az egyedül elfogadható, egyedül helyes ismérv a törvény.
A B.-ek hármas v. kettős felosztását illetőleg 1. Bűntett. Egy másik inkább elméleti felosztás különbséget tesz: a) jogsértő, b) jogveszélyeztető és c) oly B.-ek között, melyek egyszerü engedetlenségben állanak. Ez utóbbihoz tartoznának a kihágások, vagyis az u. n. rendőri jogtalanság, mint a szorosabb értelemben vett büntetőjogi -kriminális - jogtalanságnak ellentéte, habár e megkülönböztetésnek ma egyáltalán, s különösen oly tételes törvényhozásban, hol a kihágások között valóságos jogsértő cselekmények is fordulnak elő, gyakorlati jelentősége nincs.
