Cirok
Cirok (növ., cil v. csil, cirköles, Erdélyben tatárka, Sorghum Pers.), a pázsitfélék génusza, a meleg tartományok magas, széleslevelü pázsitkórója. Több faját mívelik. Legnevezetesebb a seprő-C. (S. vulgare Pers.), a cukor-C. (S. saccharatum Pers.), a fehér-C. (S. halapense Pers.) és durra (S. durah D.) (l. o.). A seprő-C.-t virágboga az u. n. C.-szakáll végett termelik, melyet seprő és egyéb ipari cikkek készítésére használnak. Legjobb félesége az olasz seprő-C. E növényt nálunk kicsinyben a tengeri-földek szélén igen elterjedten művelik. Nagyban egész táblákon ez idő szerint csak Jász-Nagy-Kun-Szolnok vmegyében. A C. erőteljes talajt kiván, gazdag talajon azonban durva szakállt nevel. Mívelése megegyezik a tengeriével. (L. o.) Érés idején, október elején a C. szárat tőből levágják, kévékbe kötik, behordás után pedig a C.-szakállt a nyak alatt 20-25 cm.-re levágják, és nagyban termelésnél mesterségesen, különben pedig csak szellős helyre felakgatva, megszárítják, végül a magot róla fakardokkal lesimítják. Katasztrális holdankint 4-10 q. C.-szakáll és 7-15 q. magtermés várható. A cukor-C.-ból ismételten megkisérelték a cukorkészítést, különösen Amerikában, de mert a cukort kikristályosítani mindeddig nem sikerült, a kisérlet tért foglalni nem tudott. Ezt és a seprő-C.-t többször ajánlották takarmánytermesztésre, miután kedvező időjárásnál kétszer is kaszálható. Azonban mert igen gyorsan megkeményedik, nem ér annyit mint a tengeri csalamádé. A fenyér-C. évelő növény, melyet ha egyszer valamely területen sikerrel vetettek, onnan igen nehezen irtható. Gyöktörzsei minden irányban átnövik a talajt. Egy időben nálunk nagyon ajánlották a termesztését, de jelenleg már majd mindenütt felhagytak vele.
