Cossa
Cossa (ejtsd: kossza), 1. Lajos, olasz nemzetgandazágtani iró, szül Milanoban 1831 máj. 27. 1853. Avatták doktorrá s ezután Bécsben és Lipcsében tanulmányozta a nemzetgazdaságtant. 1838-ban rendkivüli tanára lett a pádovai egyetemnek, amelyen 1860 óta mint rendes tanár adja elő a nemzetgazdaságtant és pénügytant. C. a legjelesebb élő olasz nemzetgazdászok egyike, akinek munkái rövides, postos előadásukkal tünek ki, s kivált tankövnyvekül igen használhatók. C. ment az egyoldaluságoktól, számba veszi minden nemzetnek szakjába vágó irodalmát, igy Pénzügytanában a magyar munkákra is kiterjeszkedik. Követői nagy számmal vannak, az ő tanítványai: Cusumano, Ferraris, Loria, Nicolini, Ricca-Salerro. Irodalmi munkái közül a következőket említjük: Guida allo studio dell' economia politica (1876, 1890. 3. Kiad.); Primi elementi di economia politica (1876,1880. 8. Kiad., ezenkivül 5 nyelvre lefordították); Scienza della finanze (1876, 1887. 4. Kiad., ez is 5 nyelven jelent meg); Saggi di economia politica (1878).
2. C. Ferenc, olasz festő, a ferrarai iskola egyik alapítója, már 1456. Segített apjának, C. Kristófnak, azután Bolognába ment, hol 1474. Egy nagy Madonna-képet festett (jelenleg a Pinakotékában). Része volt a ferrarai Palazzo Schifanoja érdekes freskóinak festésében is. Műveiből azt lehet sejteni, hogy Piero della Francesca, a nagy realista tanítványa volt. Főmunkája, Mária mennybemenetele a drezdai képtárban van. Az ő tanítványa volt Costa Lőrinc.
3. C. Péter, olasz színműiró, született Párisban 1834 jan. 29., megh. Livornoban 1881 aug. 31. Részt vett az 1859. És 1860-ki olasz háboruban, aztán Délamerikába ment, ahonnan nehány évi időzés után tért ivssza hazájába. Első szinmóvével (Mario e i Cimbri, Puschin, Beethoven, Sordello) csak mérsékelt sikert aratott, annál nagyobb feltünést keltett 1871. Előadott Nerone artista-ja, mely a hős jellemésével, valamint Nero korának rendkivül hatásos rajzánál fogva az ujabb ol. Irodalomnak legkiválóbb történelmi tragédiája, mindamellett hogy nem annyira egységes drámai akcióból, mint inkább frappans képek sorozatából áll. Hasonló modorában, erősen realisztikus sínekkel dolgozta ki Messalina és Cleopatra c. tragédiáit, melyeket egy kevésbé sikerült vigjáték követett: Plauto ed il suo secolo. Nagy sikere volt erővel teljes I Borgia-jának, valamint Cecilia c. történelmi drámájának és I. Napoletani del 1799 c. drámai korrajzának is. Összes művei: Torinóban jelentek meg.
