Csillagászati táblák
Csillagászati táblák, általános számbeli adatok rendszeres összeállítása, melyeknek célja a rájuk alapított csillagászati számítások tetemes könnyítése. Különösen a Nap, a Hold s a bolygók pontos mozgásának megállapítása csak rendkivül bonyolódott formulák alapján történhetik, melyeket minden adott esetben, vagy mint az ephemerida gyüjteményekben, napról-napra kiszámítani fölötte fáradságos volna. E helyett a formuláknak a folyó idővel szorosan összefüggő részeit táblázatokba szedjük, ugy hogy az egész számítás végső elemzésben a különböző táblaértékek összeadására van visszavezetve. Igy p. a naptáblák segítségével megállapíthatjuk a Nap pontos helyét az égen a következő módon: Ha a tábla kezdetpontjától a keresett időpontig n nap mult el, akkor a tábla tüstént szolgáltatja a Nap közepes hosszuságát, azaz az ekliptika azon pontját, melyet elfoglalna, ha egyenletes mozgással bírna. Ezen közepes hosszuság segítségével megtaláljuk azután más táblákból a valódi hosszuságot az ellipszisben s ezzel, valamint a többi bolygó hosszuságaival azon kis javításokat, melyek az igy talált értékhez adandók, hogy a bolygók háborgó befolyását is tekintetbe vehessük. Ilyen a bolygórendszerre vonatkozó táblázatokkal találkozunk már Ptolemaios Almagesztjében, csakhogy ezek még nagyon kezdetleges pontossággal birtak, azaz az ezekből előre számított bolygóhelyek még kevéssé egyeztek a később tényleg megfigyeltekkel. A középkorban hires C.-k: X. Alfonz kasztiliai és leoni király által kiadott Tabule Alfonsine s különösen a Kepler-féle Tabule Rudolphine (Ulm 1627), melyek a megfigyelés pontosságán belül először adták vissza híven a bolygók s a Nap helyét. Csak a Newton-féle törvény felfedezése s a perturbációszámítás tökéletesítése óta sikerült a Kepler-féle C.-t pontosabb táblázatokkal helyettesíteni. Ezek közül p. a Holdra vonatkozó Mayer Tóbiás-féle első pontos táblázatok közvetlen kézzelfogható haszonnal jártak, amennyiben csak ezek tették lehetővé a tengeren a geografiai hoszszuság meghatározását. Mellőzve a C.-ra vonatkozó nagy terjedelmü történeti adatokat, megemlítendő még, hogy ma a Nap, Merkur, Venus, Mars, Jupiter és Saturnus helyét a Leverrier, Uranus és Neptun helyét a Newcomb, a Hold helyét a Hansen-Newcomb által, végül a Jupiter-holdak helyét a Damoiseau-Todd által szerkesztett táblázatok segítségével számítjuk. A Hold és Napra vonatkozó táblák természetesen a fogyatkozások számításában is bírnak fontossággal, különösen, ha régi történeti fogyatkozásokról van szó. A mondottakon kivül van még sok más C., mely azonban inkább segédtábla névvel volna illethető; ilyenek a precesszió, az aberráció, a nutació, a refrakció táblái, számos igen speciális célra szolgáló redukciótábla, melyekhez utolsó sorban még a logaritmustáblákat is sorolhatnók.
