Cureton
Cureton (ejtsd: körtn) Vilmos, angol orientalista szül. Westburyben, Shropshireben 1808., megh. 1863 jun. 17. Oxfordban tanult, 1832. pappá szentelték, 1834. a Bodleian-féle könyvtár alkönyvtárosa lett, 1837. a British-Museumhoz hivták s az arab könyvek és kéziratok lajstromozásával bízták meg. A katalogus első kötete 1846. jelent meg. 1847 óta a királynő káplánja, 1850. a Szt. Margit templom lelkésze. Hirnevét főleg régi szír iratok kiadásával alapítá meg, melyek a keresztény egyház régi történetére nézve igen fontosak. Legelőször kiadta: -szír fordítását Ignatius leveleinek Polykarphoz, az efezusiakhoz és a rómaiakhoz (London 1845), mely élénk tollharcot vont maga után. C. nézeteit Vindicie (u. o. 1846) és Corpus Ignatianum (u. o. 1849) címü műveiben védelmezte. Ezeket követték: Athanasius ünnepi levelei, kritikai bevezetéssel (u. o. 1848); efezusi János egyháztörténetének harmadik része (Oxford 1853) és a Spicilegium Syriacum (London 1855), mely töredékeket tartalmaz Bardesanesből, Melitoból és Ambrosiusból. Továbbá a szír evangelium egy régi szövegének maradványai (u. o. 1858); kiadta Eusebius történetét Palesztina mártirairól (szír, u. o. 1861) stb. Ezeken kivül kiadta Al-Sâhrasztâni Vallási szekták és bölcsészeti iskolák (2 köt., u. o. 1842-46) címü művét; Tanchum rabbi Kommentárjait Jerémiás siralmairól (u. o. 1843) és Al-Nasafi A szunniták hitének oszlopa (u. o. 1843) címü munkáját.
