Daillé
Daillé (ejtsd: dajjé, Dalleus) János, franc. ref. teologus s egyháztörténész, szül. Chatelleraultban 1594., megh. 1670. Saumurban hallgatta a teologiát. Du Plessys-Mornay kormányzó házánál nevelő volt. Növendékével butazta Olaszországot, Svájcot, Német-, Holland- és Angol országokat; 1623. Du Plessys udvari lelkésze lett, kinek nem sokkal ezután bekövetkezett halálát Dernieres heures de Mornay cim alatt irta meg; ugyanennek hátrahagyott Mémoires-eit rendezte; 1625. saumuri, a következő évben pedig charentoni lelkész lett s haláláig itt működött, nagy szerepet vivén az ekkoriban már csak ritkán engedélyezett nemzeti zsinatokon. Egyetlen fia s 1657 után tiszttársa mint menekült halt meg Zürichben 1690. Legnevezetesebb műve: De usu patrum, melyben a 3 első század kereszténységét ismerteti. Ő mutatta ki először, hogy az Areopagusi Dénes neve alatt levő iratok, mint szintén az apostoli konstituciók is nem valódiak; több zsinaton és több iratában védelmére kelt barátjának Amyrautnak, amidőn ezt szelidebb eleveelrendelési tanai miatt az ortodoxok megtámadták.
