Deák
Deák, diák, gyák, gyeák, a magyarnak a szláv nyelvekkel és az oláhval közös szava, amely a latin (s ebben ismét görög eredetü) diaconus származéka. Jelent 1. szerpapot (l. Diaconus); 2. iródeákot, irnokot, titoknokot, mint a szintén egyházi férfiut jelentő clericus-ból lett franc. clerc; 3. tanulót, iskolába járó, v. iskolát végzett embert; 4. minthogy a középkori iskolázás alapja és egyuttal középpontja, a mely körül az egész tanítás mozgott s amelyen folyt is, a latin nyelv volt, a D. szó ennek a szinonimájává is lett nyelvünkben, ugy, hogy diákos műveltség annyi, mint a latin nyelv és irodalom ismeretén alapuló, humánus műveltség, e szó még ma is közkeletü értelmében. A D. szó egy további, a néphit világába tartozó értelméről, amelyet a szokottabb garabanciás-D. összetétel világít meg jobban, l. Garabanciás.
