Drót
Drót vagy huzal alatt különféle, de kis keresztmetszetü és nagy hosszuságu fémfonalakat értünk. Minden nyujtható fémből készíthetünk drótot, azonban erre a célra leginkább a vasat, acélt, rezet, sárgarezet, alpakkát, ólmot és a nemes fémek közül az aranyat, ezüstöt és platinát használják. A legtöbb D.-t manapság kavart vasból, kavart acélból, Bessemer, Thomas, Martin-Siemens tegély acélból készítik. A vas mellé sorakozik a réz, melyet legujabban igen nagy mennyiségben használnak elektromos vezetékekhez. A puha réz és vas a huzás következtében igen megkeményedik, sőt rideggé is lesz, amin izzítással segítenek. A réz öttetvények közül használják a sárgarezet 40, 331/3, 30 és 20% cinktartalommal. A rézónöttevényeket (a bronzokat) csekély mértékü nyujthatóságuk miatt ritkán használják. A réznikol-cinköntvényt, az u. n. alpakkát vagy ujezüstöt szintén elektromos vezetékekhez használják. A lengyujthatóbb és legpuhább a 60%-50% rezet, 20-25% cinket és 20-25% nikolt tartalmazó alpakka. Ujabban az elektromos vezetékekhez nagyon használják a Weiller-féle sziliciumbronz drótot és a foszforbronz drótot. A nemes fémek közül az ezüstöt rézzel és az aranyat ezüsttel vagy rézzel ötvözik, fém-tisztán csak a platinát használják. A dórt leghasználatosabb keresztmetszete a köralak; az ettől eltérő ovális, négyzetes, lapos, trapéz, háromszög, csillag stb. alaku drótot alakos drótnak (façon vagy dessindrót) nevezik.
1. ábra. Afrikai dróthúzó.
Az ókorban a drótot lemezekből vágott vékony fonalakból kalapálták ki. A gyártásnak ezt a módját a középkorban a dróthuzók váltották föl. A dróthuzáshoz ebben az időben acélból készített és kúpalaku nyilással ellátott huzó vas, továbbá fogó, kalapács és reszelő kellett. A fogót a derékra kötött erős bőrövhöz erősítették. A munkás a falhoz mozoghatóan megerősített hintán ült. A vasat a kalapácscsal és reszelővel kihegyezték és végét a huzó lyukon átdugták, ezt a munkás fogójával megfogta és lábát megfeszítvén hátradőlt, ezután felállott és a kihuzott drótszál tövéhez erősítvén fogóját, megint hátradőlt. Minden ily mozgással mintegy 250 mm. hosszu drótszál keletkezett. Némileg hasonló eljárás divik Van der Decken utleirása szerint Afrika vad népeinél ma is; ez a művelet az 1. ábrából könnyen megérthető.
2. ábra. Dróthuzó padok. Vanuccio Biringuccio 1540-ben megjelent pirotechnikája után.
A leirt kezdeties dróthuzók mellett lassankint elterjedtek a dróthuzó padok is. A 2. ábra szerint a dróthuzásra v. fekvő vagy álló hengert, vagy pedig dobot használtak. Az utóbbiak a finomabb drót gyártására valók voltak. A XIV. században már vizerővel mozgatott dróthuzókat is használtak. A vizi kerék tengelyére forgatót erősítettek, melyet hajtóruddal láttak el; ennek végéhez kapcsolták a fogót, mely a hajtórudnak visszafelé mozgásakor, a forgató hosszának megfelelő hosszuságu drótot huzott; igy tehát ez sem volt még folytonosan működő dróthuzó, de mégis az előző műveletekhez képest a haladás igen nagy volt. Ezeket a dróthuzó malmokat a 3. ábrában előtüntetett módon rendezték be. A dróthuzó malmokat az augsburgi évkönyvek említik legelőször. Tratmüller Chunrad lett volna az, aki 1531-ben, Augsburgban az első drótmalmot felállította. A német drótgyártás fő fészkei Iserlohn, Altena és Lüdenscheid voltak. Franciaországban ezt az ipart Archal Rikárd honosította meg és őt is tartják a dróthuzó gépek föltalálójának, ámbár Archal később működött Tratmüllernél. Az angol drótgyárak csak a XVII. században keletkeztek.
3. ábra. Dróthuzó malom. Vanuccio Biringuccio 1540-ben megjelent pirotechnikája után.
Manapság a drótgyártás sokban eltér a középkorban használatos módoktól. Egészen 5 mmig a drótot 48-50% vastag és 1250-1400 mm. hosszu (20-25 kg. nehéz) vasrudból hengerlik. A 4. és 5. ábra ily dróthengersort láttat: a a három előhenger, b c d e a nyujtó hengerek, f a simító és g a kiegészítő hengerpár. A drót a műveletközben a pontozva előtüntetett utat futja meg. A munkás megfogja a b hengerpár 7. pontjánál kifutó drótot és a c hengerpár 8. pontjánál bedugja. Innen a drót ujból a b hengerpárba (9 pont), ebből pedig ismét a c hengerpárba (10 pont) jut. A g hengerpár közül kifutó drót végét az ott álló munkás a motollához viszi s felmotollálja. Mivel ily módon a hengerekhez sok munkás kell, ujabban a munkásokat vezető csatornákkal pótolják. Mig ilyképen a drótot elkészítik, a vasnak 14 kaliberen kell átfutnia. A hengereket hajtó szijkorongot 30-50 m. kerületi sebességgel járatják. A hengerek gyors forgása azért szükséges, hogy az izzó anyag hengerlés közben ki ne hüljön. Egy izzító kemencével dolgozó dróthengersor havonkint 500-575 tonna, két kemencével 800-900 tonna drótot hengerelhet.
4. és 5. ábra. A dróthengersor elől és felülnézete.
A drótgyártáshoz használnak különleges szerkezetü hengersorokat is. Ilyen a 6. ábrában előtüntetett Roy-féle szerkezet. A vas a1-ből a2 kaliberbe, ebből a felső c vezeték segítségével az a3 a4-be, innen a közbülső c vezeték segítségével az a5 és a6-ba, innen a legalsó c vezeték segítségével az a7-be jut és a8-ból készen fut ki. Említést érdemelnek még Daelen-, Erkenzweig-, Minary-, Böcker-, Hardt-, Garret-, Asbeck-, Osthaus-, Eicken & Comp-, Bansen-, Alpeter & Horst-, Schmidt stb. szerkezete is.
6. ábra. Roy-féle hengersor.
Mivel a hengerek közül kikerült drótot oxidkéreg (reveréteg) vonja be, ezt előbb el kell távolítani, mielőtt a tulajdonképeni dróthuzást elkezdenők, mert a kemény reveréteg a huzó vasakat gyorsan elkoptatná. A reveréteg eltávolítására higított kénsavat használnak (1,0-1,2 rész kénsav 100 rész vizre). Ebben a csávában a drót 3 óráig marad, ezután kiveszik és tiszta vizzel v. mésztejjel elegyített vizzel leöblítik és széntüz felett gyorsan megszárítják. Szoktak a csávához rézgálicot is tenni, hogy a vas fölszine rézburkot kapjon. A rézburku vas könnyebben huzható. Ujabban a drótot mekanikailag is tisztogatják, mert a sav a drót szilárdságára károsan hat. A huzásra előkészített drót egyik végét összeillő hengerek között kihegyezik, ezután a dróthuzó pad motollájára dugják és kihegyezett szabad végét a huzó vason átértetve, a huzó dob fogójába csiptetik. A 7. ábrában a motollát H, a huzó dobot K és a huzó vasat A jeleli. A huzóvas rendszerint acéllap, mely az áthuzandó drót keresztmetszeténél kisebb keresztmetszettel bir. A nyujtási koefficiens mintegy 0,9. Midőn a drót végét a fogóba becsiptetik, a tengelyen lazán ülő K dob csapját az a b kupkerekekkel forgatott tálca nyilásába dutják, ekkor a dob fordul, a drót megfeszül és az érintkező felületek között keletkező dörzsölés a lenyomott csapott állásában megtartja, ugy hogy ezzel együtt a dob is tovább forog. Ha a drót elszakad, vagy a huzó vason teljesen átment, a feszültség megszünik, mire a csapot rugója felszorítja és a dob megáll. Mivel az áthuzás következtében a drót megkeményedik, a huzólyukakon néhányszor áthuzott drótot kilágyítják. E célra a drótot vas- vagy acélüstbe teszik és az üst fedelét betapasztják, hogy friss levegő ne jusson bele. Az üstöt 3-4 órai izzítás után lassan lehütik és a kiszedett drótot a keletkezett vékony reverétegtől pácolással vagy mekánikai uton tisztítják meg. A megtisztított lágy drótot ismét a huzópadba fogják és a kivánt vastagságig tovább nyujtják.
7. ábra. Dróthuzó.
Az ólom- és óndrót készítéséra a 8. ábrabeli sajtót használják. P a vizi erővel nyomott dugattyu, melynek K odorja az a edénybe öntött fémet d rud alakjában nyomja ki.
A tombak, alpakka, nikol, foszforbronz és sárgarézdrótot épp ugy huzzák, mint a vasdrótot. A cinkdrótot lemezből vágott szalagokból huzzák, még pedig gyengén csökkenő nyilásokon át. Az arany, platina és ezüst drótot öntött vagy kovácsolt rudakból huzzák; mivel az arany drága, a legtöbb aranydrótnak ezüst belet adnak. A vörös izzó ezüstrudat körülöntik aranynyal és ezt a rudat huzzák át a huzóvasakon. Az aranyfonalakat ugy készítik, hogy az ezüstrud felszinét reszelővel felkarcolják és rákötnek 0,005-0,006 mm. vastag aranylemezeket. Az igy burkolt ezüstrudat faszéntüzön a kötelék elégéseig hevítik, ezután veresvaskővel megdörzsölik s ha lehült, a huzópadon kihuzzák. Ily módon az ezüst drót 1/25000 mm. vastag aranyburkot kap. A hamis v. leoni drót vékony ezüst-, ill. aranyréteggel bevont rézrudból készül. A felsorolt drótfajták közül az iparban leginkább használják a vasdrótot. A kovácsvasdrótból készítik a telegraf- és telefon-vezetékeket, a drótköteleket, a drótszegeket és a drótszöveteket. A fazekak drótozására a jól kilágyított kötődrótot használják. Ujabban szilárdsága miatt nagy tért hódít az acéldrót is, melyet különösen zongorahurok, tük és rugók készítésére használnak. Az u. n. kefedrótból készítik a gyapju- és gyapotkeféket és a galvanizáláshoz használt fémtisztító keféket. Ennek anyaga vas, acél és sárgaréz. A virágdrót kékre v. feketére futtatott vasdrót, ezt a művirágkészítők, aranyművesek stb. használják. A pápaszemdrót rováttal ellátott félgömbölyü acél, réz, ezüst v. aranydrót. A vasdrótot az időjárás behatáa ellen réz-, ón- v. cinkburokkal védik. Magyarország egyetlen drótgyára Salgó-Tarjánban van. A régibb eredetü göllnitzbányai dróthuzókat inkább dróthuzó malmoknak nevezhetjük.
8. ábra. Ólomdrót-sajtó.
