Dumont
Dumont (ejtsd: dümon), 1. Ágost Sándor, francia szobrász, szül. Párisban 1801., megh. u. o. 1884. Először atyjának, azután Cartelliernek tanítványa volt, 1827-30. pedig Rómában Canova hatása alatt állott, de a természetet is folyton tanulmányozta. Rómában készítette a: Fuvolázó fiatal faunt és az: Éjjel tanuló Nagy Sándor-t, Leukothea és Bacchus szobrait. Párisban keletkeztek: az Igazság (a képviselőház számára); Poussin Miklós szobra az akadémia üléstermében; a Szabadság géniusza a juliusi emlékoszlopon; I. Ferenc és Lajos Fülöp szobrai a versailles-i muzeumban; Szűz Mária szobra a párisi Notre Dame de Lorette, szt. Ceciliáé a St. Madaleine templom számára; Bugeaud marsall emlékszobra Angersben; I. Napoleonnak több mellszobra és 1871. lerombolt szobra a Vendôme-oszlopon; Jenő alkirály szobra a Place Eugéne-en; Suchet marsall szobra (Lyon); a Dicsőség és Halhatatlanság (uj Louvre). D. 1852-ben az École des beaux-arts tanára lett. V. ö. Vattier, Augustin D. (Páris 1885); u. a.: Une famille d'artistes. Les D. 1660-1884. (u. o. 1890).
2. D. Albert, francia archeologus, szül. Sceysur-Saôneban 1842 jan. 21., megh. Párisban 1884 aug. 12. 1874. a Rómában felállított francia iskola tanára volt s ott archeologiát és műtörténetet tanított, 1875. hasonló minőségben Athénbe ment, 1878. visszatért Franciaországba s a grenoblei akadémia rektora lett; 1879. a felsőbb tanügyi igazgatójává nevezték ki. 1882 óta tagja volt az akadémiának. Nevezetesebb munkái: De plumbeis apud graecos tesseris (1870); Essai sur la chronologie des archontes athéniens postérieurs á la CXXIIe olympiade (1870); Peintures céramiques de la Gréce propre, vases peints et terres cuites (1882-90; Chaplainnal együtt); L'administration et la propagande prussien an Alsace (1871); Le Balkan et l'Adriatique (1873); az akadémia által jutalmazott Espliaction théorique et catalogue descriptif des stéles représentants la scéne du repas funébre (1886) nem jelent meg nyomtatásban. Legujabb műve: Mélanges d'archéologie et d'épigraphie (1892).
3. D. Leó, francia filoz. iró, szül. Valenciennesben 1837., megh. 1877. Miután a jogot elvégezte, nagy utazásokat tett, azután mint magántudós a filozofiának élt és falusi jószágán St.-Saulve-ban Valenciennes mellett halt meg. Eleinte főleg lélektannal foglalkozott mint a skót iskola tanítványa, majd a darvinizmushoz szegődött, melynek elméletét figyelemre méltóan értékesítette a filozofiában. Művei: Les causes du rire (1862), Jean Paul et sa poétique (1862. J. P. esztétikájának magyarázatos fordítása); Le sentiment du gracieux (1863); La morale de Montaigne (1866); Antoine Watteau (1867); De l'éducation des femmes (1868); Haeckel et la théorie de l'évolution en Allemagne (1873). Főműve: Théorie scientifique de la sensibilité (1875). V. ö. Büchner A. (akivel együtt fordította Jean Pault): Un philosophe amateur: L. D. (Caen. 1884).
4. D. Péter István Lajos, francia filozofiai iró, szül. Genfben 1759., megh. Milanóban 1821. Genfben tanulta a teologiát, később mint Shelbourne lord gyermekeinek nevelője Londonban élt, a francia forradalom kitörésekor Párisban volt, mint Mirabeau munkatársa, azután visszatért Angliába; lefordította Bentham műveit franciára. 1814-ben Genfben találjuk, mint a nagy tanács tagját, ahol sokat tett a börtönügy javítása érdekében. Művei, melyben Benhtam eszméit rendszeresen szerkeszti: Traité de législation civile et pénale (Genf 1802. 3 köt.); Théorie des peines et des récompenses (London 1811, 2 köt.); Tactique des assemblées législatives (Genf 1816); Traité des preuves judiciaires (1823); De l'organsation judiciaire et de la cofication (1828).
