Dunántúli nyelvjárások.
Dunántúli nyelvjárások. A Dunántul nyelv tekintetében három részre oszlik. Egyik a Baranyában s déli Somogyban elterülő drávavidéki v. dunadrávaközi nyelvjárás, mely fővonásaira nézve az alföldi nyelvjárásterület a Rába és Zala vizétől nyugatra; a többit, mivel a Dunántulnak legnagyobb területe, nevezzük tulajdonkép dunántuli nyelvjárásterületnek. Ennek jellemző vonásai: a közép ë hangot többnyire megőrizte, de l előtt és sok egyes szöban ö-t ejt helyete: föl, lölköm, szentölés, köröszt, vörös, csöpp, mögött; az o, ö hangokból az l képző előtt u, ü válik; gondulok, pörülök, a főnévi igenév képzője -nyi: irnyi, huznyi; a j mássalhangzó után gy ty-re változik: dobgya, aptyuk; az í ű ú megrövidülnek: viz, tüz, kut. A zárt é helyett az északi részeken í-t ejtenek: szíp, vínsíg (l. É); á után a helyett o-t ejtenek az északnyugati részen: káso, lábo; ly helyet nyugaton l-et, keleten j--t ejtenek: illen, ollan és ijen, ojan. V. ö. Balassa J., A magyar nyelvjárások (Bpest 1891). L. Nyelvjárások.
