Éjjeli harcok,
Éjjeli harcok, eddigelé csakis kivételesen akkor vivták, midőn a nappal megkezdett harcot a sötétség beállta után is folytatták, vagy éjjeli meglepetés alatt, vagy ha a gyengébb hadfél az éj leple alatt akart az erősebb hadfél sorain áttörni. A mostani lőfegyverek nagy horderejénél és találó képességénél fogva sok hadműködés csakis éjjel lesz végrehajtható, amikor a sötétség a lőfegyverek hatását mérsékli. É.-ra a csapatokat külön kell oktatni és szoktatni, amit már a legtöbb európai seregben tesznek is, habár - Franciaországot és Oroszországot kivéve - sehol sem oly mrétékben, amint szükséges lenne. Az É.-t főleg a gyalogság vívja, lovasság és tüzérség csak kivételesen alkalmazható. A gyalogság főleg zárt rendben lép fel és össztüzeléssel meg szuronyokkal harcol. Az É.-t tárgyaló művek közül említést érdemel: Über Nachtgefechte stb. (Hannov. 1889) és Cardinal v. Widdern műve: Das Nachtgefecht im Feld- u. festungskriege (Berl. 1890).
