Episcopius
Episcopius (Bischop) Simon, hollandi teologus, szül. Amsterdamban 1583., megh. 1643. ápr. 4.; iskoláit Lejdában végezte, ahol Gomarus és Arminius voltak a tanítói. Mint Arminius hive, 1610. prédikátor lett Bläswichben, majd Gomarus távozása után hittanár Lejdában. Ezen állásában nem maradhatott sokáig, mert ellenfelei azon váddal léptek fel ellene, hogy a katolikusokkal szövetkezve, a reformáció ellen tör, hogy hive a szocinianizmusnak s fellázították ellene a népet, ugyhogy kénytelen volt elmenekülni. A dortrechti zsinaton nagy tudománynyal védelmezte pártja hitelveit, mire 1619. számüzték. Számüzetése idejét Antwerpenben töltötte, hogy hitfeleihez közelebb legyen .Itt szerkesztette meg a protestans felekezetek közös tételeit védő iratait a katolikusok, főkép Waddung Péter jezsuita ellen s társai nevében megirta a remonstrálók hitvallását. A németalföldi háboru kitörésekor, 1621. Franciaországba ment, ahol szabad tartózkodást nyert, de párthiveivel együtt megtiltották neki vallásának nyilvános gyakorlását. Rouen és Párisban való tartózkodásakor azonban titkon prédikált Hugo Grotius házában. Orániai Móric halála után, ennek utódja, Frigyes Henrik, türelmesebb lévén az Arminiánusok iránt, E. visszatért hazájába s egy liturgiát szerkesztett hivei számára, 1634. pedig tanár lett az amsterdami kollegiumban. Munkáit kiadta Curcelläus István 1650. Amsterdamban, ujra kinyomatták Hágában 1678. Legnevezetesebb munkája az: Institutiones theologieae. Episcopius az arminiánusok legkiválóbb tudósa volt s vallási nézeteiket rendszerbe törekedett szedni; főtantétele volt, hogy a kereszténynek aránylag keveset kell hinnie, de annál többet tennie, mert csak igy válik a kereszténység igazi erkölcsi vallássá.
