Falkenhayn
Falkenhayn, 1.Ferenc, gróf, az osztrák urakházának alelnöke, szül. 1827 nov. 17., az 1853. elh. F. Jenő gróf lovassági tábornoknak fia. Eleinte a hadseregben szolgált, amelyből őrnagyi ranggal lépett ki. 1867. az alsó-ausztriai nagybirtokosság megválasztotta a tartománygyülésbe, majd a birodalmi tanácsba, de még ugyanabban az évben az urakházának tagja lett, ahol a feudális-konzervativ eszméknek egyik legbuzgóbb hive. 1892. az urakháza alelnökének választotta. 1893. pedig, Taaffe bukásakor, egyik jelölt volt a miniszterelnökségre. F. az osztrák vöröskereszt-egyesületnek elnöke és 1879 óta valóságos belső titkos tanácsos.
2. F. Gyula,, gróf, osztr. államférfiu, szül. 1829 febr. 20., az előbbinek öcscse. Eleinte a lovasságnál szolgált és 1849. hazánk ellen is harcolt, de azután kapitányi ranggal nyugalomba vonult és felső-ausztriai birtokán telepedett le, St.-Wolfgangban. Ugyanott több izben a felső-ausztriai tartománygyülésbe választották, és végre tartományi főnök lett Felső-Ausztriában. Mindig feltétlen hive volt a federalisztikus, ultramontán pártnak. Mint iró nemzetgazdasági kérdésekkel foglalkozott és két munkát irt Ausztria pénzügyéről. Az elsőben azt akarta bebizonyítani, hogy Ausztriában a federalisztikus kormányrendszer behozatala esetén a kiadások csökkennének. Második munkájában a Magyarországgal kötött vámszövetség első ciklusáról értekezett. 1879. jul. Welsben a birodalmi gyülésbe választották (Grosz szabadelvü képviselővel szemben) és azóta állandó tagja e gyülésnek. Midőn Taaffe gróf egy hónappal később miniszteriumát federalisztikus szellemben rekonstruálta, F.-ra bizta a földmivelésügyi tárcát. Uj állásában F. a szélső jobbpárt érdekeit képviselte és politikai kérdésekben mindig a klerikális párttal szavazott. Ami Magyarországhoz való viszonyát illeti, az meglehetős feszesnek és barátságtalannak mondható. Egy esetben, midőn a magyar kormány támogatása mellett létesült a bécsi marhavásár ellensulyozására Pozsonyban marhavásár, F. agressziv rendszbályokkal sok nehézséget gördített e vállalat utjába. Az utolsó pillanatban azonban mégis engedett. Ujabban 1893. nyarán fejtett ki nagyobb erélyt, amidőn arról volt szó, hogy a magyar kormány is tiltsa el az Ausztria hegyi tartományai érdeke szempontjából szükséges takarmány-kivitelt, mely kérdésben a magyar kormány nem szivesen csatlakozott Ausztriához. Midőn a Taaffe-miniszterium 14 évi kormányzás után teljesen kormányképtelenné lett s a három nagy parlamentáris párt koaliciójával szemben megbukott: F. is beadta lemondását (1893. nov. 11.). De ugyenazon a napon ujra elnyerte a földmivelési miniszterium vezetését a koalicionális pártok fuziójából kikerült Windischgrätz-kabinetben.
