Falsetto
Falsetto (olasz, ném. Fistel) a. m. fejhang. E néven a fiénekesek ama hangjait nevezik, melyek a természetes énekregiszter után következnek, s a szájüreg felső padlásához ütődve érvényesülnek, hangfenékül a fej szolgálván. Az ily fejhangok a nőénekeseknél is előfordulnak, de fisztulának csak a férfihanggal szemben neveztetnek, miután vannak tenorénekesek, kik énekből a legmagasabb hangokat is ki tudják énekelni, s az ily fejhangokhoz csak könnyebbség, s biztosabb intonáció tekintetéből szoktak folyamodni, természetesen a hang szépsége és tömörebb csengése rovására. A falsettozás az énekművészet egyik külön ágát képezi; ritka az olyan énekes, ki művészi tökélylyel tudja használni. Főleg pianó vagy decrescendó hangvételeknél van helyén, s ilyen esetekben szép hatásokat is lehet vele elérni, különben gyakran alkalmazva egyhanguvá s férfiatlan hatásuvá válik, s rendesen a már hanyatló hanganyag elpalástolására szolgál.
