Fényüzés
Fényüzés (luxus), oly fogyasztás, mely nem a szükségletek kielégítésére, hanem a szabad élvezetre irányul. A F. nagyobb jólétet tételez fel, mert észszerüleg csak a szükségletek kielégítése után következik. Viszonylagos értelemben valamely kornak vagy osztálynak szükségleti mérve F.-nek neveztetik, ha más osztály vagy más kor oda fel nem ér. A F. nem mindig jogosulatlan, nem mindig káros, hanem kisérője a jólét emelkedésének és az ipar fejlődésének. Helytelen a F., ha nincs helyes arány az áldozat és az élvezet között, ha esztelen, ha pusztán a hiuság, avagy az érzékiség kielégítésére irányul. A F. gyakran igaz nagy érdekeket veszélyeztet, az egészséget, a vagyoni egyensulyt, az erkölcsöket, gyakran még az észtehetséget is. A F. történetileg igen különböző alakokat mutat, más a nyers, más a tulfinomított korszakok fényüzése. A mivelt korszakok fényüzése különösen az életmód finomításában, az élet helyesebb berendezésében, egészséges, kényelmes lakásban, ruházkodásban, étkezésben, a szellemi és művészeti kincsek élvezetében, utazásokban, nyaralásban stb. jut kifejezésre.A F. örjöngő csapongásainak klasszikai példáját a császári Róma mutatta. A F. kicsapongásai ellen különböző eszközöket alkalmaztak: ezek között szerepel különösen a F. törvényes szabályozása (fényüzési törvények); a ruházkodás, étkezés, ékszerek használatának szabályozása. Azonban ezen szabályokkal kevés eredményt értek el. Valamivel több eredmény várható a F. megadóztatásától (l. Fényüzési adók), legtöbbet azonban jó példaadástól, a jövedelem egészségesebb megoszlásától. V. ö. Földes, társadalmi gazdaságtan I. (Budapest 1893.)
