Gallienus,
Gallienus, Publius Licinius G., Valerianus római császár fia (szül. Kr. u. 218.) és császártársa 253-258-ig, atyjának persa fogságba jutása után pedig számos ellencsászár közepett, kiket a római irók harminc zsarnokként emlegettek, még tiz évig fönn tudta magát tartani a trónon. Tehetséges, de kicsapongó uralkodó volt. Atyjával, fogságával nem tőrödött. Barbárok és 14 évig tartó pestis (252-266) dulták a birodalmat. A gótok ellen többször sikeresen küzdött, a tudományokat, művészeteket pártolta; de kéjelgéseivel egészen eljátszotta tekintélyét. Midőn Aureolus ellencsászárt Milanóban ostromolta, orgyilkos oltotta ki életét (268). A sereg Claudiust kiáltotta ki utódjává, a szenátus pedig Rómában, hol kicsapongásait üzte, okleveliből, felirataiból nevével együtt emlékét is ki akarta törölni.
