Ganyamédés,
Ganyamédés, a közönséges monda szerint (Hom.) Trós és Kallirrhoé fia, Ilos és Assarakos testvére, kit az istenek szépsége miatt az Ida hegységben vagy Dardaneion hegyén elragadtak, hogy az Olimpuson Zeus pohárnokává tegyék. Későbbiek szerint Zeus maga rabolta el sasalakban, vagy sasával raboltatta el s érte atyjának kárpótlásul halhatatlan lovakat adott, vagy pedig a Héphaistos készítette arany szőllőtővel ajándékozott meg. Zeus fiu-kedvesének is mondják őt. Tisztelték a Nilus forrásainak géniuszául s a csillagászok mint vizöntőt helyezték a csillagok közé. A kifejlett művészet korában gyakori ábrázolásra talált a monda, és pedig a vázafestményeken Zeus személyesen jár G. után, a szobrászat pedig a sastól való elrablás változatát kedvelte. Pénzeken szintén ábrázolták. V. ö. Roscher, Lex. der griech. u. röm. mythologie (Lipcse 1884); Jahn, Arch. Beiträge (Berlin 1847); Overbeck, Griech. Kunstmyth. (Lipcse 1871-78); Baumesiter, Denkmäler des klass. Altertums (München és Lipcse 1889).
