Görögtüz,
Görögtüz, a keletrómaiak s később a szaracének által használt gyaujtóanyag, amely állítólag viz alatt is égett; alkatrészeit nem ismerjük: valószinü azonban, hogy kén-, salétrom-, szurok- és szénkeveréket naftával olvasztottak össze s a nyert anyagot vagy edényekbe öntve s meggyujtva, az ellenséges erődítésekbe hajították, v. kihülés után golyóalakba hozták s e golyókat hajították az ellenség közé, valamint «hosszu fémcsövekkel az ellenség közé fujták». Meggyujtásakor a G. nagyot durrant és sürü füstfellegből lángok törtek ki. A VII. sz. görög irói szerint kortársuk: Kallinikosz, egy sziriai építész, találta fel a G.-et. Említenek azonban ilyféle gyujtóanyagot már Nagy Konstantin alatt. Tény, hogy IV. Konstantin 678. Konstantinápolynak a szaracénok általi ostromlása alatt a G.-et nagy hatással használta. A XI. sz.-ig a keletrómaiak megőrizték a G. készítési módjának a titkát, akkor a mohammedánok tudták meg s ők is használták a keresztes háboruk alatt. L. még Bengáli tüz.
