Guano,
Guano, vagy huano (spany.), tengeri halakkal élő madarak ürüléke, melyekhez különböző állati maradványok, csontok, döglött madarak, tengeri állatok stb. keveredtek. A G. rendszerint világosabb v. sötétebb barna port képez, mely nagyobb mennyiségben foszforsavas meszet, néha azonkivül nitrogénvegyületeket is tartalmaz s ennélfogva trágyázási célokra nagyon alkalmas. Nagy mennyiségben előfordult a G. különösen Dél-Amerikában Peru és Chili tengerpartjain, a Ciniha és Lobos szigeteken, helyenként 20-30 m. vastagságban, É.-Amerikában, Mexiko, Kalifornia és a Patos szigetek partjain s a Csendes-tenger számos szigetén. A G. összetétele nagyon eltérő nemcsak eredete, hanem keletkezési módja folytán is; meleg, száraz éghajlat alatt, hol az ürülékek gyorsan megszáradnak s eső által ki nem lugoztatnak, a G. foszforsavon kivül tekintélyes mennyiségü kálit és nitrogént is tartalmaz; ezen G.-félékhez tartozik a perui, G.-ban van 15% viztartalom mellett 7-8% nitrogén, 15-18% foszforsav, 10-12% mész, 2-4% káli, azonkivül nátron s magnézia, klór, kénsav, vasoxid és homok. A meleg és csapadékos éghajlat alatt keletkezett G.-félék kevésbbé értékesek, a szerves anyagok felbomlásánál keletkező vegyek (ammóniák), valamint a könnyen oldható sók az esőviz által kilugoztatván, a visszamaradt G. főkép nehezen oldható ásványi alkatrészekből áll, melyek közül legértékesebbek a foszforsav vegyületei. Az ezen csoporthoz tartozó Baker-, Megillones-, Howland- és Malden-G.-ban a foszforsavtartalom 30-40%, a mésztartalom 36-44% között váltakozik, de nitrogént alig tartalmaznak. A G. értéke annak összetétele szerint nagyon eltérő; mig az első csoporthoz tartozó G.-félék természetes állapotban használva is kitünő hatást eredményeznek, addig a második csoporthoz tartozók csak feltért állapotban, mint G.-szuperfoszfát nyernek célszerüen alkalmazást. A perui G. rendkivül hatékony trágyaszer, mely ugy a kalászos, mint a gyök-, gumós és fonalas növényekre a legtöbb talajban kitünő hatást szokott gyakorolni; belőle egy kataszt. holdra 100-200 kg.-ot szokás, lehetőleg a vetőszántás előtt, elszórni s a szántással a földbe juttatni; kiszóratása trágyaszóró gépekkel eszközlendő, mert kézzel kiszórva vérmérgezést okozhat. eredménynyel alkalmazzák a perui G.-t, továbbá a gyümölcs- és szőllőtermelésnél, szintugy kerti vetemények és virágoknál.
A G. trágyázó hatása régóta ismeretes. Humboldt állítása szerint Peruban már a XII-XIII. században alkalmazták trágyázási célokra nagy mennyiségben; azonban Európában csak 1840 óta kezdték alkalmazni, először Angolországban, később Németországban és Franciaországban, honnét alkalmazása lassan a többi kulturállamokba, 1880 óta hozzánk is elterjedt. 1843. Peruból csak 300000 q. G. vitetett ki, 1858-ban már 3120000 q., s 1870. 5250000 q-ra emelkedett a kivitel. Az Európába szállított összes G. mennyisége természetesen ennél sokkal nagyobb, de 1880 óta a G. telepek kimerülésével alább szállott, mindazáltal még most is a G. és G.-szuperfoszfát a legkedveltebb foszfáttrágyák. A kereskedésben előforduló G. gyakran hamisított, földdel, fürészporral s egyéb anyagokkal kevert, minélfogva G.-megrendeléseknél bizonyos foszforsav-, illetve nitrogéntartalmat ki kell a vevőnek kötni és előnyére válik, ha a kereskedőtől átvett G.-t valamely vegykisérleti állomásnál megvizsgáltatja.
