Gyomorgyulladás,
Gyomorgyulladás, a gyomorhurutnál hevesebb és nagyobb foku lobos folyamat a gyomorban; mig az utóbbinál csak a nyálkahártya a megbetegedés székhelye, addig a Gy.-nál a gyomor mélyebb rétegeire is átterjed a folyamat. A Gy. magában véve ritkább betegség, előfordul néha súlyos fertőzési betegségek kiséretében (tifusz, himlő, gyermekágyi láz, sebláz). Az ilyen Gy.-t gastritis phlegmonoának hivjuk, kórboncolástanilag lehet ez parenchymatosa az enyhébb alakokban, s diptheritica, ha rostos izzadmánynyal jár. Ezen bántalom aztán gyenyesedésre vezet s az v. a gyomorba, vagy pedig a hasürbe tör át. Az ilyen betegnél súlyos általános tünetek, heves láz, bódulat, vagy gyomortáji fájdalmak vannak jelen s a kimenet gyakran halálos. Más alakja a Gy.-nak a mérgezési (gastritis toxica), amely maró ásványsavak, vagy lugok ivása után fejlődik ki, s óriási fájdalmakkal, hányással jár. Ilyenkor a méreg behatása folytán a szájürben s a garaton is meglátszanak az elváltozások, a hányadék pedig véres cafatokkal van keverve s benne az illető méreg gyakran kimutatható. Igen súlyos esetekben a hányás is elmaradhat s ekkor gyakran nehéz a helyes kórjelzés megállapítása. Ha gyógyulás áll be, ugy a gyomor elpusztult helyein hegedés támad, amely később szükületekre vezethet (főleg a nyelőcsőben) és sok kellemetlenség okozója lehet. ha ellenben halálosan végződik a Gy., akkor előbb súlyos kórkép fejlődik ki, öntudatlansággal, deliriummal, az érverés gyenge lesz, s a beteg gyorsan elerőtelenedik. A Gy. gyógyítása külsőleg hideg alkalmazásából és belsőleg csillapító szerek adásából áll, a mérgezési Gy.-nál, ha elég korán érkezik orvosi segítség, gyomormosás sokat javíthat a beteg helyzetén.
