Gyónás
Gyónás (confessio), szószerint mindennemü vallomás, keresztény értelemben a megbánással és a javulás szándékával egybekötött bünvallomás, melyet a bünbánó a pap előtt végez, hogy méltóképen vehesse az Ur vacsoráját. A katolikus hittan szerint a töredelem vagyis a penitencia szentségének lényeges alkotó része. A részletes bünvallomás, a fülbegyónás (confessio auricularis) Krisztus és az apostolok idejében keletkezett. Kálvin, Dalläus és mások szerint csak később, névleg III. Ince pápa alatt hozatott be a IV. lateráni zsinaton. A katolikus egyház tanítása szerint a keresztség után elkövetett bünök bevallása a bünök bocsánatának Istentől rendelt elengedhetetlen föltétele (Trid. can. 6-8). A bünvallomás nyilvános vagy titkos jellege (fülbegyónás kizárólag a pap előtt) a fegyelem kérdése. A tridenti szent zsinat véleménye szerint nem tanácsos a bünbánókat nyilvános gyónásra kötelezni. A töredelem szentségének szükséges föltétele és alkotó része a szóval, gondolattal és cselekedettel elkövetett halálos bünöknek megvallása. Csakis a fölszentelt, approbált és joghatósággal fölruházott pap oldozhat föl a bünök alól. A gyónás helye a templom, a gyóntatószék. A pap föltétlenül hallgatásra van kötelezve és a gyóntatásért pénzt elfogadni tiltva van. A görög-katolikus egyház a rómainak gyakorlatát követi.
A bünöknek a papok előtt való megvallását, az u. n. fülbegyónást a protestánsok elvetették; ők büneiket csak istennek gyónják meg, és pedig teheti ezt kiki imájában, de teszi együtt is az egész templomi gyülekezet, a lelkész előimádkozása mellett együttesen elmondott imában; teszi pedig különösen az urvacsorával való élés alkalmával, melynek kezdete előtt egy imát mondanak el és ebben különösen hangsúlyoztatik az a gondolat, hogy bünösök vagyunk, vagyis azon imának főtartalma a bünök bevallása. Ehhez képest a protestánsoknál ezen ima elmondása volna tulajdonképen a Gy., de mivel ezután közvetlenül következik az urvacsorai kenyér és bor kiosztása s ennek amaz mintegy kiegészítő része, azért a nép a Gy.-on az urvacsorával való élést érti.
