Gyönyör,
Gyönyör, a fájdalom, kin ellentéte, az öröm magasabb, tisztább foka, inkább szellemi, szivbeli öröm; a gyönyörü a kellemeshez sorakozik, merőben ellenkezik a kéjessel, mert a tiszta extázist keltő dolgokról mondatik, és pedig v. a szép természetről, v. a kiváló szép jelenségekről és jellemtulajdonságokról. A régi nyelvben csak a szó teljsesebb alakja fordul elő: gyönyörüség.
