Gyorgyevics
Gyorgyevics Vladan, szerb tudós, szül. Belgrádban 1844 nov. 21-én. 18869. Bécsben orvossá avatták. Részt vett az 1871. francia-német háboruban mint a frankfurti kórház vezetője. hazatérve, a katonai főiskolán tanárkodott, szervezte a katonai egészségügyi osztályt, megalakította a szerb orvosegyesületet, a szerb vörös keresztet, részt vett a szerb-török háboruban mint egészségügyi főnök s 1879. a belügyminisztérium egészségügyi osztályának főnöke lőn. Szerbia közegészségügyét porosz minta szerint szervezte, hazáját több kongresszuson képviselte, szerkeszté a Narodno Zdraclye cimü lapot és az Otadsbina folyóiratot. 1884. Belgrád polgármesteréül választott, de egy évre rá leköszönt. A bolgár-szerb hadjáratban fényesen kitünt mint fő egészségügyi tanácsos, de 1888. nyugdijazták, 1888 ápr. 15-én a közmüvelődési és vallási ügyek miniszteri tárcáját vállalta el, melyet 1889 febr.-ig viselt; 1892. athéni szerb konzullá nevezték ki. Működése három irányu: szépirodalmi műveit számos elbeszélés (Pancsova 1879), utitárcái, regénye képezik, irt két eredeti drámát (Lyuboje, Narodni Velikati) és sokat fordított franciából, németből, olaszból. Nem kevésbé jelesek orvosi művei: Vojnolekarszka piszma (Belgrád 1872); Isztorija szrpszkog vojnog szaniteta (u.o. 1879); Szanitetszki zbornik (1879); Zdravlye u Szrbije (1879-80). Orvosi szakba vágó művei: Die Entwicklung der öffentl. Gesundheitspflege im serv Künigreiche vom XII. Jahrhunderte bis 1883 (Berlin 1883). Lefordította Hirtl, Billroth, Landsberger egyes műveit. De művelte e mellett a történet- és rokontudományok mezejét is; fontosabbak: Isztorija natih ratova: isztorija szpolyne politike nove szrpszke drzsave stb. 1893 óta párisi követ,
