Gyujtó
Gyujtó v. gyufa, rendesen 50 mm., ritkán 30 mm. vagy 100 mm. hosszu, 2 mm. vastag hengeres, recés, négyzetes vagy lapos négyszögü pálca, viaszkkal bevont pamutbél, ujabban papirhenger is, melynek egyik vége paraffinnal vagy kénnel, majd pedig foszforral (esetleg amorf) van fölszerelve. A Gy.-hoz használt fának, a Gy.-szálnak puhának, szivacsosnak hasadékonynak, amellett azonban elég szilárdnak és rugalmasnak és lehetőleg fehérnek kell lenni. Legalkalmasabb erre a jobb fajta nyárfa, másodsorban a lucfenyőfa, végre kivételesen még a bükkfa.
A gyujtószálka különböző módon készül. Nevezetesen: Kézi gyaluval, az u. n. Romer-féle gyaluval, mely alul kisebb szög alatt beállított 2-3 csőből álló szerszámmal van ellátva. Az Anton-féle váltakozó mozgásu gyalugéppel, mely nem más, mint a Romer-féle kézi gyalunak gépre való alkalmazása, hol azonban, ha a szerszám egysoros, 25-30, ha kétsoros, 50-60 cső van egymás mellett, illetve fölött elhelyezve. Ez a gép, a szerint, amint egy vagy két szerszáma van, 26 millió darab szálkát készíthet 10 óra alatt. A fát ehhez (rendesen fenyőfarönkök hulladékaiból származó fa) körfürészeken 50 mm. hosszu és máskép is kellően méretelt hasábalakra készítik. - Hámozzák a fát külön erre a célra épített esztergákon. A munkafolyam ennél az eljárásnál a következő: a Gy.-ra alkalmas nyárfarönköket friss állapotban harántos kézi fürésszel, félkeretes-, szalag- vagy nagy körfürészszel a hámozó eszterga szögtávolságának megfelelő, rendesen 400-500 milliméter, tehát 8-10 Gy.-szálka hosszuságának megfelelő hosszu darabokra fölvágják, az esztergába befogják, amely aztán megindítás után a fahengerről a Gy.-szálkáéval azonos vastagságu (2 milliméter) lemezeket lehámoz. A gép kétféle késsel van fölszerelve, vannak elülvágó kések, melyek a Gy.-szál hosszuságának (50 milliméter) távolságában vannak egymástól elállítva és melyek a fát 2 mm.-nyi mélységre behasítják. Ezen kések alatt pedig van a széles hámozó kés, mely aztán a fát szalag alakjában lehámozza. Ezeket az 50 mm. széles szalagokat lehámozás után 1-2,0 mm. hosszuságig eltépik és rendezve egymásra fektetik. Ezekből a Gy.-szálkákat most már ugy nyerik, hogy 50-60 lemezt egymásra és 7-10 csomót egymás mellé az ugynevezett nyakalógép asztalára fektetnek. Ennek a gépnek tápláló szerkezete a szalagokat a Gy.-szálka szélessége mértékében 2-4 mm. sebességgel előre tolja és egy az asztal végén levő függőleges váltakozó mozgásu szerszám (széles kés) felülről lefelé haladva az egész szalagcsomót átteszi. Egy ilyen gép képes 10 óra alatt 20-28 millió szálkát levágni. van ilyen kézi nyakaló gép is, mely a szecskavágó módjára működik, de 10 óra alatt csak 1 milliót készít.
Gyalulják is a Gy.-szálkákat. A gyalugép a szálkákat csak pallófából készítheti. A pallókat 310 mm. hosszu, 310 mm. széles és 75 mm. vastagságig készítik. Ez a gyalugép háromféle szerszámmal dolgozik. Az egyiknek elölmetsző kései harántosan hasítják be a fát a Gy.-szálka hosszuságában, a második a farostok hosszában a Gy.-szálka szélességében, végre a harmadik egy hosszu kés az előzetesen kellően behasított faréteget kellő vastagságban legyalulja. Hogy a szálkák finomak, sima felületüek legyenek, az utóbbi késnek a haladó mozgás mellet még oldalmozgást is kölcsönöznek, a kés tehát nyes, mint midőn kenyeret v. hust vágunk. Csakis a finomabb Gy.-szálkát készítik ily módon. Egy ilynemü gép nagysága szerint 2-5 millió szálkát gyárt 10 óra alatt. Az első két eljárás szerint tetszőleges keresztmetszetü Gy.-szálkát, utóbbi két eljárás szerint csak szögleteseket gyárthatni. A kész Gy.-szálkákat aztán még rostálni és rendezni kell. Erre szolgálnak rezgő mozgásban levő különleges gépek, melyek elseinél a hulladék és a hiányos szálkák a rostán átesnek, java pedig a lejtős rosta alsó szélén levő ládába esik. A rendező gépnél pedig a jó szálkák egy lejtőbe beeresztett apró fiókba hullanak, a hulladék pedig, melynél a rezgő mozgás folytán forgási nyomatékok lépnek föl, forogva, táncolva a rendezőgép alsó szélén tul átmenetnek leesik. A rendezett szálkákat összegyüjtik és miután erre való sajtóban 200000-enként összeszorították, dróttal kerek tárcsa alakban összekötik. Ezeket a tárcsákat végre 10 mm. vastag falemezekből készült hordószerü burkolattal látják el és igy csomagolva szállítják. A fából készült skatulyák forgácsát szintén a fönt említett hámozó, ritkán a gyalugépen készítik. A skatulya kávájának és tolós fiókjának összeállítását s papirral való körülragasztását gyáron kivül asszonyok és gyermekek, gyakran pedig önmüködő gépek végzik. A kénes gyujtóknál használt szalmapapirosból való skatulyát szintén gépek készítik egészen automatikusan. Kitünő Gy.-szálkát gyártó gépeket készít a volt Sebold-féle gépgyár Durlachban, a Roller-féle Berlinben és a Prunner-féle Badenben. Hazánkban ez ma már elég tekintélyes iparág, mely részben önállóan, részben más faipari telepekkel kapcsolatban üzetik. Ez idő szerint van az országban 8 önálló gyujtószálka-gyár, melyek mintegy 200 munkást foglalkoztatnak. Némelyek közülök igen tekintélyes kivitellel birnak.
A legrégibb Gy. az 1815. feltalált u. n. Congrev-féle. Ezen a Gy.-n 3 sr. klórsavas kálium, 1 sr. kén- és gummi arabicumból álló keverék volt mely keverék kénsavba mártva, meggyuladt. hozzá szükséges kénsavat ázbeszttel bevont kis palackokban tartották. 1832. Trevani és Romer bécsi cég első, dörzsölés által meggyuló Gy.-t klórsavas kálium és antimonkénegbők készítette. 1833-35 között terjedt el a foszfor-Gy., melyet a debreceni születésü Irinyi János talált föl. Ezt a találmányt Romer szabadalmaztatta és forgalomba hozta. Az első Gy., mely foszfor, klórsavas kálium, antimonkéneg és gummiból készült igen gyulékony volt s azért a klórsavas káliumot nemsokára salétrommal, későbben pedig salétromsavas ólom és ólomhiperoxid keverékével helyettesítették. A mérges, sárga foszfort ujabban az alaktalan, vörös foszforral helyettesítették (svéd Gy.). Foszformentes Gy.-t is készítettek, de ezek a foszforos Gy.-t még nem pótolhatják.
A legtöbb Gy.-gyár a Gy.-szálkákat készen veszi. A szálkákat mindenekelőtt az u. n. rámákba rakják. A ráma rovátkás falécekből áll, melyek vasrudakra tolhatók és ékkel összeszoríthatók. A ráma megtöltése akképpen történik, hogy a munkás egy csomó pálcikát a lécen végighuz, mialatt a rovátkák megtelnek. jelenleg a berakásra leginkább a Sebold-féle gépet (l. Berakó gép) használják. A Gy.-kon alkalmazott gyulékony foszforkeverék oly gyorsan ég el, hogy a fa tőle nem gyuladhat meg, azért a pálcikákat előbb valami gyulékonyabb közvetítő anyagba mártják. Rendszerint ként alkalmaznak (kénes gyujtó, de mivel az kellemetlen szagu kéndioxidot fejleszt, a finomabb Gy.-t sztearin és kolofonium keverékébe mártják. A ként v. a sztearint lapos vasüstben megolvasztják. Hogy a pálcikákra mártáskor sok kén- v. sztearin ne ragadjon, megmelegítik a pálcikák végét ugy, hogy a rámát rövid ideig meleg vaslemezre teszik. A fölmelegített végü pálcikákat ezután bemártják és a felesleges ként lerázogatják. A Gy.-okon alkalmazott gyujtószer foszfornak, oxigént elbocsátó anyagoknak, valami ragasztóanyagnak és esetleg holt anyagoknak keveréke. Az utóbbi közé sorozható a teljesen fölösleges festőanyag is, melyet finomabb Gy.-okon találunk. Az oxidáló anyag lehet klórsavas kálium, salétrom, salétromsavas bárium, krómsavas kálium, barnakő, salétromsavas ólom, ólomhiperoxid stb. A klórsavas kálium és a salétrommal készített gyujtókeverék könnyen robban. Jelenleg leginkább csak a salétromsavas ólom és az ólomhiperoxid keverékét alkalmazzák, melyet akképen nyernek, hogy miniumhoz addig adnak salétromsavat, mig vörös szine barnává nem lesz. Ez a keverék körülbelül 19 % oxigént bocsát el és nem hat oly hevesen, mint a klórsavas kálium és a salétrom. Holt anyagokat, u. m. üvegport, horzsakövet stb. már csak ritkábban alkalmaznak. A ragasztó anyag lehet enyv, gummi arabicum és cextrin. Az enyves keveréknek az a hátránya, hogy mártogatáskor föl kell melegíteni, a gummi arabicum pedig drága, azért leginkább az olcsó dextrinnel pótolják. A keverékek összetétele nagyon különböző. Jó keverékben csak 5-7 % foszfor van és robbanás nélkül, lassan ég el. A holtanyagok és a festőanyagok fölöslegesek. Egyszerü gyujtókeverék készül: 4 lit. vizből, 5,6 kg. dextrinből, 1.8-2,0 kg. foszforból és 22,5 kg. ólomkeverékből (salétromsavas ólom és ólomhiperoxid). A közönséges ólmos gyujtókeverék barnaszinü a benne levő ólom-hiperoxidtól, azért a szines keverékeket salétrommal, salétromsavas báriummal, v. klórsavas káliummal készítik, p. kék keverék: 15 sr. Szenegalgummi, 5 sr. foszfor, 15 sr. klórsavas kálium, 10 sr. üvegpor, 5 sr. ultramarin.
A szines Gy.-hoz régebben ásványi festékeket használtak, jelenleg anilinfestékekkel szinezik. A gyujtókeveréket a vizfürdőn elhelyezett üstben készítik. Mivel a foszforgőzök egészségtelenek, azoknak elvezetéséről gondoskodni kell. Némely gyárban kavaró készülékkel ellátott zárt üstöt is alkalmaznak, melyből egy cső a gőzöket elvezeti. A keveréket akképen készítik, hogy először a ragasztó anyagot beáztatják, keverés közben forrásig fölmelegítik, egymásután a finom porrá tört anyagokat és végre a foszfort adják hozzá. Az üstöt ezután leveszik a vizfürdőről és a pépet folyton kavarják, mig az teljesen le nem hült, mert másképen az emulzióban levő foszfor ujból kiválik. A foszforkeveréket egy asztalon elhelyezett, a ráma nagyságának megfelelő kő- v. vaslemezre kenik és ebbe mártják a rámában lévő gyujtószálkákat; jelenleg e célra már gépeket is alkalmaznak. A mártott Gy.-kat közvetlenül a szárítókamrákba teszik, melyekben meleg levegő áramlik keresztül. A száraz Gy.-kat ezután még lakkozzák. A lakk védi a foszforkeveréket a levegőtől és nedvességtől. A lakk rendszerint 3,7 kg. sellakból, 6 kg. kolfoniumból és 68 lit. borszeszből készül. A lakkozott Gy.-t megint a szárítókamrákba helyezik vissza és ilyenkor fémfényüvé is tehetik azáltal, hogy kénhidrogént fejlesztenek a kamrában, miáltal az ólmos keverék felületén fényes ólom kénegréteg képződik (u. n. galvanizált Gy.). A száraz Gy.-kat ezután kiszedik a rámákból és becsomagolják.
A klórsavas kálium és vörös foszfor keveréke dörzsöléskor rendkivül könnyen meggyulad. Ezen alapszik a svéd Gy., melynek gyujtókeveréke főképen klórsavas káliumból és gummi arabicumból áll, melyhez krómsavas káliumot, barnakövet, ólomhiperoxidot, vaskéneget, antimonkéneget stb. is kevernek. A doboz felülete pedig enyvvel kevert vörös foszforral van bekenve, melyhez némelyek üvegport, antimon kéneget stb. is kevernek. Főképen a foszfor mérgessége miatt igyekeztek foszformentes gyujtókeveréket készíteni, de mindeddig nem sikerült oly keveréket összeállítani, mely a foszfort teljesen nélkülözhetővé tette volna. Az alkalmazásba jött keverékek vagy nagyon robbanók és veszélyesek, v. nem gyuladnak meg oly biztosan mint a foszforkeverékek. A foszformentes keverékek leginkább a kénessavas ólmot, klórsavas káliumot, pikrinsavas káliumot, antimon-kéneget és krómsavas káliumot tartalmaznak.
A Vulkán-Gy. fejnélküli pálcikákból áll, melynek a svéd gyujtóhoz hasonlóan a vörös foszforral bekent dobozon meggyuladnak. A pálcikákat 30 sr. viz, 20 sr. klórsavas nátrium, 4 sr. kénsavas ammonium és 2 sr. mézgából készített oldatban áztatják. A doboz felületén 1 sr. vörös foszfor, 1 sr. antimonkéneg és gummi arabicum keveréke van. A fidibusz és szivar-gy.-k salétrommal és ólomcukorral áztatott papirból v. papirlemezből készülnek, mely a taplóhoz hasonlóan parázsszal ég. A fidibusz összahajtott papirszelet, melynek egyik végén kevés gyujtókeverék van, a szivar-Gy.-k pedig papirlemezből vágott romboéderek, melyeket alkalmazáskor a szivarba dugnak és dörzsölés által meggyujtják. A papir parázsánál szélben, esőben is meggyulad a szivar. Az u. n. matróz-Gy. a közönséges Gy.-énál nagyobb fejü s lassan égő keverékből készül, ugy hogy szél és esőben is meg lehet vele a szivart gyujtani. Ez a keverék 1/2 sr. szenegalgummi, 1 sr. salétrom és 1 sr. hársfaszénből készül, melyet szegfűolajjal illatosítanak. A fapálcikákat először ebbe a keverékbe mártják és azután csak a közönséges gyujtókeverékbe, hogy dörzsölés által meggyujthatók legyenek. A viasz-Gy.-k közönséges Gy. hosszuságára vágott vékony viaszgyertyácskákból készülnek, melyeket kézi munkával a rámákba raknak és ugy mint a közönséges Gy.-t a gyujtókeverékbe mártják. Hazánkban a gyujtóipar az utolsó évtizedben némi hanyatlást mutat, amit a nagy külföldi verseny okoz. összesen van ezidő szerint 21 gyujtógyár, kisebb-nagyobb, melyek mindössze foglalkoztatnak 29 tisztviselőt, 315 férfi- és 325 női munkást. Nagyobb gyárak vannak Parajdon, Ujpesten, B-Gyulán és Győrött. Ujabb időben különösen az u. n. svéd gyujtók gyujtása vett nagyobb lendületet. Kormánykörökben régibb óta foglalkoznak már nálunk a gyujtó-monopolium kérdésével, mely p. Romániában már régebben be van hozva.
