Hallépcső,
Hallépcső, folyóvizeket teljes szélességükben elzáró duzzasztóműveknél a halak szabad közlekedésének fentartása emelt építmény. Ívás idején a halak elhagyják rendes tartózkodási helyiket s többnyire csapatokba verődve, a viz azon részeire vándorolnak, melyek szaporodásukra és ivadékaiknak fejlődésére legalkalmasabbak. Igy a lazac, a pisztráng a folyó legfelső szakaszára, a források felé igyekszik, az angolna ellenkezőleg, innen a tenger felé veszi utját szaporodási ösztönének kielégítésére. Ily hosszu uton természetesen ezerféle akadály nehezíti vándorlásukat, amelyek között leggyakoribbak a viz erejének ipari vagy egyéb célra való elhasználására emelt gátak, zsilipke, duzzasztó művek. A tapasztalás megmutatta, hogy számos folyó és patak halászatának megsemmisülését okozta oly gát, mely jelentékeny magaságánál fogva a halaknak átjutását, illetőleg szaprodását lehetetlenné tette. Ebben leli tehát magyarázatát az egyes államok törvényeiben, - náklunk az 1885. XXIII. t.-cikk 26. §-ban - kimondott azon elv, mely szerint ott, ahol a halászat érdeke megkivánja, a vizhazsnálatra jogosított, a tulajdonát képező vizi műépítménynél H.-t is tartozik felállítani, illetőleg fenntartani. A H. a duzzasztó műnél összpontosuló vizesést egy külön csatorna közbeigtatásával hosszabb vonalra osztja szét és pedig oly módon, hogy kisebb duzzasztók alkalmazásával apróbb zuhatagok, illetőleg lépcsőzetesen emelkedő medence-sorozat keletkezik. A zuhatagok magassága 30-40 cm. közt váltakozik, melyeken a halak magukat könnyü szerrel átvethetik, viszont a medencék meg elég mélyek arra, hogy bennük a felfelé haladó hal megpihenhessen.
