Hangyanövények,
Hangyanövények, hangyakedvelő v. hangyalakta növények (Plantae myrmecophilae) elnevezéssel olyanokat szoktak egybefoglalni, amelyeknek alkalmas rejtekeiben hangyák szállást és élelmet találván, mintegy kölcsönszolgálatképen a levélmetsző hangyákkal (p. az amerikai Atta) v. más növényroncsoló állatkákkal szembeszállva, a károsítást akadályozzák meg. Az ilyen jövevényt reáfröcscsentett savukkal iparkodnak visszarettenteni: v. ha nagyon is törekedik, marásukkal leteperni. Hogy bizonyos növényfajok határozott faju hangyák fordulnak meg, azt a forró égöv régibb látogatói, mint Ray, Jaquin és Rumphius vették észre, de helytelenül magyarázzák. Utóbbi p. a rubiaceákhoz tartozó ambrinoi hydnophytum és myrmecodia hangyalakta gumiról azt hitte, hogy hangyazsombékból keletkeztek. Az életközösség (l.o.) ilyen eseteiben Belt Nicaraguában és Delphino Braziliában, 1874. egymástól függetlenül észleltek. Közlésök általános figyelmet keltett, ugy hogy ezt a tüneményt azóta Beccari, Huth, Treub, Göbel, Müller Fr., Schumann, kivált Schimper behatóan vizsgálták. Az utóbbi 1883. Nyugatindiában, 1886. pedig Braziliában járván, a H. szervezettét a helysznén tanulmányozta. A hangyalátogatás hasznűt különben a khinaiak régóta ismerik és narancsfaültetvényeikbe a zsombékot tudatosan helyezik szét. Hogy a hangyák betolakodása a növény sejtközeibe a körülfekvő szövetek kitérő átidomítását okozza, azt egyes tudós «alkalmazkodás»-nak ekinti. Ily esetet Müller és Scimper a Cecropia adenopus szárán figyeltek meg. Bütykös szárának ama helyén, amely a levél eredeti fekvésétől horpadt, sőt vékonhéju (l. az 1. ábrán)
Cecropia adenopus szára.
a), az alatta és mögötte elterülő tejelő hársszövet puha vagy nagysejtü prenhimája pedig nagygerezdü bélszövetet takar be, ugy hogy a hangyák a kész hajlékba könnyü szerrel rágnak portát (1. ábra b). De nemcsak a tejnedv szolgálhat eledelül, hanem a levél alsó lapjának hajzatában rejlő tojásdad v. körteidomu testecskék (2. ábra)
Müller féle testecske az Imbuba
levél hajzatában; nagyobbítva
is, melyeknek tartalma Müller Fr. szerintnyálkás és gyántás mirigyekből ugyanazonképen szivárog ki, mint számos növény levele szélének fogaiból, csakhogy e kiszivárgott termék ez esetben szinte hangyák csalogatására készül. A kutatót ebben a meggyőződésében az a körülmény is megszilárdítja, hogy más braziliai Imbauba-faj sem oly alkalmas lakóhelyet, sem ily étket nem kinál. Ezért lát ő alkalmazkodást. Belt Nicaraguában az Acacia sphoerocephala kétszer szárnyalt levele tövén (4. ábra)
Az acacia sphaerocephala kétszer
szárnyalt levele.
két fltünő nagy és vékonyfalazatu pálhatüskét vett észre, amelynek hegye táján (l. 3. ábra)
Az acacia sphaerocephala pálhatüskéi.
hanygyák nyilást harapnak ki, hogy a tüskében tartózkodhassanak. A megfurás helyének szövete nem valami eltérő, de a levél gerincnyele nektariumos, sőt a zegyes levélkék főere sejtgumócskával végződik, amely egészen ugy, mint az Imbauba levelének alsó lapjáé, proteinos és olajos. Mivel egészen más rokonságu két növényen analog képződés mutatkozik és enövényket a lakásba fogadott hanygák nélkül más levélmetsző hangyák károsítják meg, a berendezése hasznosnak bizonyul, vagy Müller szerint alkalmazkodó H. esetei előtt állunk.
