Jégzajlás,
Jégzajlás, az a jelenség, midőn valamely folyóviz uszó jégdarabokat visz magával. A jégképződés a sekélyebb helyeken és a partszéleken szokott leghamarább megkezdődni, hol a folyás sebessége legkisebb. Állandó hideg mellett az érintkező jégtáblák összefagynak, mig végre a jég valahol (leginkább kanyarodásokban, szigeteknél, hidak fölött stb.) megáll. Minthogy az ily módon, néha élivel fölfelé fordult táblákból keletkezett jégburok igen erős surlódást okoz: ez a vizfolyást annyira meglassítja, hogy a vizállás több méterrel is fölemelkedik. Néha a föláradt viz a jég tetején folytatja utját, amkor egy második jégpáncél is képződhetik a folyón. Gyakoribb eset azonban, hogy a megállt jégtáblák fölött lévőeket az áradó viz egymás hátára tolja vagy élivel fölforgatja s ily módon maga elé egy folyton növekvő torlaszt készít. Az ilyen jégtorlódások következése rendesen kártékony árviz szokott lenni; mignem a növekvő viznyomás keresztül töri v. fölemeli a torlaszt s igy maga-magának csinál utat. Ha azonban a torlasz nem enged, a viz kénytelen két oldalt a partokon keresztül venni utját. Ilyenkor megtörténik az is, hogy a folyó egész uj medret váj magának. Leginkább a közepes esésü folyóknál lép föl kártékonyan; a csekély esésüeknél, mint p. a Tisza, nincs semmi jelentősége.
