Jekelfalussy,
Jekelfalussy, 1. József (jekel- és margitfalui), statisztikus, szül. Rimaszombatban 1849 okt. 9. iskoláit Lőcsén, Eperjesen és Nagyszombatban végezte, majd a budapesti egyetemen jogtudor és ügyvéd lett. 1871. az orsz. stat. hivatalnál nyert alkalmazást, hol fokonknt előlépve, Keleti Károly halála után 1892. minisztertanácsos s a hivatal igazgatója lett. 1891-ben a nagy népszámlálás feldolgozását már önállóan vezette. A m. tud. akadémia 1888. levelező, 1893. pedig rendes taggá választotta. Önálló művei: A községek háztartása és pótadójuk (1881); A Szent István korona országainak népessége (1882); Magyarország házi ipara (1884); Magyarország malomipara (1885); Magyarország iparstatisztikája (1885); Fogházaink állapota (1872-86). Ezenkivül számos kisebb-nagyobb közgazdasági és satisztikai tanulmánya jelent meg részint az akadémiai Értekezések sorában, részint a tekintélyesebb hazai és külföldi folyóiratokban. Szerkeszti 1889 óta a Nemzetgazdasági szemlét, mely 1893 óta Közgazdasági és közigazgatási szemle s 1895 óta Közgazdasági szemle cim alatt jelenik meg, továbbá Vargha Gyula dr.-ral szerkeszti a Közgazdasági és stat. évkönyvet; 1886. pedig Láng Lajossal a Magyarország statisztikája c. nagy művet irta meg.
2. J. Lajos (jekel- és margitfalui), a magyar királyi fővárosi államrendőrség és az országos csendőrség szervzeője, szül. régi magyar nemesi családból 1828 márc. 5. Szülői néha Jekelfalussy László és mérki Piller Ágnes. Gimnáziumi és bölcseleti tanulmányainak elvégzése után a papi pályára lépett, 4 évet a teologiai tanfolyamon töltött, majd harmadfél évig Rómában volt a Collegium Germanico-Hungaricum-ban. Mint végzett teologus az egri érseki udvarban kapott alkalmazást, s ott maradt 1849 januárig, amikor a szabadságharc váratlan fordulatot adott a pályájának. Az említett időben ugyanis honvéd lett, mint ilyen több ütközetben részt vett, sebet is kapott; utoljára mint zászlóaljparancsnok Komáromban szolgált Klapka seregénél. Mint komáromi kapituláns szabadon visszatérhetett tanulmányihoz, melyek most már a jogtudományhoz vezették. A jogot Egerben elvégezvén, főszolgabiró lett (1852), de a Noszlopi-féle összeesküvés gyanuja miatt elfogták és a Neugebäude-ba zárták. Kiszabadulván, 1855. ügyvédi vizsgát tett, majd 1860. Borsod vmegye főszolgabirája, később Miskolcon polgármesterré lett, mint ilyen 1861. vonakodott a város kulcsát a királyi biztosnak átadni, amiért letartóztatták és Kassára hurcolták. 1865. országos képviselő lett, 1867. titkár a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban, mint ilyen 1870. a belügyminisztériumban helyeztetett által, ahol mint miniszteri tanácsos működvén, tevékenységének főeredménye egyfelül a fővárosi magyar királyi államrendőrség, másfelül az országos magyar királyi csendőrség szervezése. Számos kitüntetései közül kiemeljük, hogy a Szt. István-rend, Lipót-rend, vaskorona-rend, és Szt. Gergely-rend középkeresztes vitéze, ezenfelül pedig szolgálaton kivüli honvédhuszár alezredes.
