K,
K, k, a magyar ábécének 16-ik betüje. A görög kappából s ez a feniciai kafból származik (a legrégibb görög ábécékben a hátrább képzett k hang jegye is megvolt, a koppa, mely a sémi kofból lett s melyből a rómaiak Q betűje való). A k betü eleinte a római irásban is megvolt, de később c-vel helyettesítették, s a klasszikus korban már ritka volt a k; a román nyelvekben majdnem egészen elveszett.
