Kálitrágyák.
Kálitrágyák. A kálium egyika azon növényi tápláló anyagoknak, melyek nélkül a növény szabályosan nem fejlődik és ezért a növénynek okvetlenül szüksége van rá, noha a kálisókkal való trágyázás igen sok esetben nem mutatott semmi eredményt. Midőn a stassfurti kálibányákat felfedezték, azt vélték, hogy a kálitrágyázással a mezőgazdaság nagy lendületet nyer, de hamar azt tapasztalták, hogy a kálitrágya sok esetben korántsem mutatkozik oly hasznosnak, mint a nitrogén- vagy a foszfortrágyák, aminek az a magyarázata, hogy a talajok jelentékeny része - az agyag és a vályog - annyira bővelkedik káliumban, hogy a káliumtrágyára még akkor sincs szükség, ha sok káliumot elvonó növényeket termelünk, amilyenek a cukorrépa, burgonya, dohány stb. Igen hathatós trágyának bizonyultak azonban a rétre, különösen a humózus, tőzeges rétre és a homoktalajokra. A réten nemcsak a termést növelik, de a széna minőségét is javítják, amennyiben a herefélék fejlődését előmozdítják. A kálitrágyát rendesen foszfortrágyával együtt adják. Legközönségesebb kálitrágya a fahamu, ez legtöbbet ér valamennyi között, hatása legbiztosabb, leggyorsabb, de ma már csak kivételesen alkalmaztatik; továbbá a carnallit, kainit és a kénsavas kálium. A két első sok idegen alkatrészt is tartalmaz, mely egyes növényeknek, mint a cukorrépa, szőllő, dohány, burgonya a minőségét nagyon alászállítja és ezért főleg csak a rétre és homokon hüvelyesek és gabonafélék alá alkalmaztatnak, az említett növények alá pedig a kénsavas káliumot használják. Újabban egészen tiszta foszforsavas káliumot is gyártanak, főleg a szőllő és a dohány trágyázására. Nálunk a kálitrágyázással eddig még csak kisérleteztek. Katasztrális holdankint a kainitból 3-4 q kell 2-2,5 q Thomas-salakkal, a kénsavas káliumból 50-100 kg. V. ö. Wartha V., A kálium szerepe a gazdaságban. (Budapest 1875).
