Kallinos,
Kallinos, efezusi görög költő, egyike az elegiaköltészet alapvetőinek; Kr. e. 724-720 körül virágzott és költészetében ama véres harcok tükröződnek, melyek az efezusiak és kimmeriek között folytak le. Művei közül mindössze egy elegia és néhány töredék jutott ránk. Az elegia megjelent külön Svendrup kiadásában (Koppenhága 1795), a töredékekkel együtt a Poetae Graeci Minores és Poetea Lyrici Graeci c. gyüjteményekben, külön Tyrtaeussal és Asiussal kiadta Bach (Lipcse 1831). V. ö. Bode, Gesch. der lyreschen Dichtkunst (I. 143-161); Franke, K. sive de origine carminis elegiaci (Altona, 1816); Thiersch, Acta Philol. Monacens (III. 571). Magyarban jellemzése Aignernél, Az elegiáról (Budapest).
