Kálló,
Kálló, 1. Nagy-K., nagyközség Szabolcs vmegye nagy-kállói j.-ban, (1891) 961 házzal és 5632 magyar (csak 214 tót) lakossal (közte 1219 r. kat., 983 gör. kat., 2547 herv., 667 izraelita). A mocsaras vidéken fekvő város, melyben 1875-ig a vármegye hatósága székelt, a járási szolgabirói hivatal, járásbiróság és adóhivatal székhelye; van ipartestülete, alsófoku ipariskolája, reáliskolája, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Határa (9459 ha.) sok gabonát és gyümölcsöt terem, jelentékeny továbbá az állattenyésztés, valamint az ipar és kereskedelem is elég élénk. Régi vára, melynek ma nyomai is alig látszanak, nagy szerepet játszott a polgári és vallásszabadságért foly harcokban. 1588 okt. 3. Rákóczi Zsigmond itt megverte a szolnoki török béget; 1644 febr. 17. Rákóczi György innen bocsátott kiáltványt a magyar nemzethez, 1676. pedig a kurucok szenvedtek itt veszteséget. II. Rákóczi Ferenc szintén elfoglalta a várost. A várral együtt a város is sokat szenvedett. Az alkotmányos harcok soká folytak itt, s nem egy tisztujításon (igy az 1836-ikin) folyt vér. A mióta a vármegye székhelye Nyiregyházára tétetett át, a város fejlődése megakadt. V. ö. Ungrisches Magazin 1782. II. 326.; Arch. Ért. III. 1870. 237.; Támár Imre, A nagykállói plébánia története, Magyar Sion II. 1864. 275. - 2. K., kisközség Nógrád vmegye sziráki j.-ban, (1891) 1947 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
