Kálmány
Kálmány Lajos (eredetileg Kálmán), etnográfiai iró, szül. Szegeden 1852 máj. 3., hol alsó és középiskoláit végezte, mig a felsőbbeket - mint papnövendék - Temesvárott. 1875. Pécskán kezdett káplánkodni, itt gyüjtötte össze és adta ki Koszorúk az Alföld vad virágaiból címü népköltésgyüjteményét. Csanád-Apácára és Battonyára kerülvén, összeszedte e vidék nyelvhagyományait s az imént megjelelt mű II-ik kötetében kiadta. Az 1878. év utolsó negyedében betegen ment haza és a szegedi árvizig lejegyezte a szegedi népköltést, mely Szeged népe c. gyüjteményei I. köt.-ben jelent meg. Az árviz tönkretette szakkönyvtárát, 200 forintos káplánfizetésből kellett hozzáfogni a beszerzéséhez. Szajánban, Török-Becsén káplánoskodván, megmentette az enyészettől Szeged népe II-ik kötetét. Majd Csanád-Apátfalvára, Szőregre, Csanád-Palotára ment káplánnak. Szőregen dolgozta fel Boldogasszony ős vallásunk istenasszonya és a Hold nyelvhagyományainkban cimü értekezését. Csókai káplánkodása alatt kiadta Szeged népe III-ik kötetét s megirta Világunk alakulásai nyelvhagyományainkban értekezését is jegyzetekkel ellátta a most még kéziratban levő Abafi Lajos, nemkülönben Ipolyi Arnold gyüjteményét. 1893. adta ki régebben megirt értekezését: Gyermekijesztők és rablók nyelvhagyományainkban;A csillagok nyelvhagyományainkban (1893). Dolgozatai németül az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn folyóiratban jelentek meg nagyobbrészt. 1894 máj. 1. nevezte ki püspöke Csanád-Palotára plébános-helyettesnek. V. ö. Ország-Világ (1893. 16. füz.).
