Kenet.
Kenet. Keleten és Európa déli részeiben régebben általános volt az elvétve még most is divó szokás, hogy az emberek illatos kenőcsökkel kenik be testüket, kivált ünnepélyes alkalommal. Ez részben a forróság okozta erős kigőzölgés és rossz szagának ellensúlyozására szolgál. Az izraelitáknál a kenés ugyszólván nélkülözhetetlen életszükséglet volt, s különösen ünnepi hangulat kifejezéséhez tartozott, mig a gyász jeléül tartózkodtak a kenéstől. A papokat s néha a prófétákat is kenéssel avatták fel tisztségükre, ugyszintén a királyokat is, amiért is «az úr felkentje» volt a törvényes, jogos uralkodók neve. A magyar koronázásnál is kiváló, de nem közjogi szerepe van a felkenésnek. A szent olajjal való felkenéssel az egyház a leendő uralkodót a kormányzati bölcseség az isteni kegyelem birtokába juttatja, mint azt a római Pontificaleben megirt szertartás szavai, melyekkel a hercegprimás a felkenést eszközli, bizonyítják. - A Messiás héber és a Krisztus görög szó jelentése: felkent (l. o.). V. ö. Cullmann, Das Salben im Morgen- und Abendland (Lipcse 1877). L. még Utolsó kenet.
