Korállszil,
Korállszil, csalánfa, olvasófa (növ., Celtis Tourn.), a szilfafélék vagy ezek korállszilnemüinek (l. Celtideae) fája vagy cserjéje. Levele váltakozó, kétsoros, hasítatlan, ferde, fürészelt, érdes; virága apró, leples, ötöstagu; gyümölcse csonthéjas, gyöngysorba szokás fűzni. Mintegy 50-70 (nálunk 1) faja mind a két földségnek forró és mérsékelt tartományaiban terem. A C. australis L. hazánk D-i részén már vadon nő, de gyakran út mellé ültetik; levele ferde, hosszan kihegyezett. Virága magános, zöldesfehér, gyümölcse sárga, azután piros, végre fekete, cseresznyenagyságu, mézízü, bort is lehet belőle szűrni. Fája fekete, szívós, nehezen hasad, majd olyan kemény, mint a puszpáng, trieszti fa néven árulják. A C. orientalis L. és a C. Roxburgii Miq. elő-indiai fák, rostjával kötöznek. A C. occidentalis L. amerikai, fáját mint a C. australisét ugy használják, de parkba is ültetik. A C. rhamnoides Willd. D.-afrikai fája Cambdeboo vagy Hinkwood néven használatos. A C. Madagascariensis kérge (écorce d' Andrese) Réunion szigetén festéknek és cserzőnek használatos.
