Labanc
Labanc (néhol labonc, lobonc), a császárpárti katonának, a bécsi udvar hivének, a «német» érzületünek s igy a kuruc ellenségeinek gúnyneve, mely a XVII. sz. negyedik negyedében (1679 körül) keletkezhetett és II. Rákóczi Ferenc fölkelése alatt volt virágjában. A L. név kielégítő módon még nincs megmagyarázva. Némelyek a Lauf Hans! (fuss János) elferdített öszszevonásából, mások a lompost, rongyost, semmiházit jelentő lafanc szóból származtatják. A kurucokat gúnyoló Otrokocsi Fóris Ferenc (Origines hungaricae, 1693. II. 156.) nem gúnynévnek, hanem a lobbancs (azaz gyujtó, hevülő) szóval azonosnak tartja. A L. egyébként a nemzeti érzésüek szemében a gyávaság, ravaszság és hazafiatlanság jelképezője volt. A szó tovább képzései közül járatos volt a labancság, mint a németeknek gyakori gyüjtő neve a XVII. és XVIII. sz.-ban és a «német» érzület körülirása. L. még Kuruc.
