Labienus,
Labienus, 1. Titus Atius, kiváló római hadvezér, Kr. e. 63. néptribun volt és Caesar ösztökélésére bevádolta G. Rabiriust, mint Saturninus gyilkosát, akit azonban Cicero védbeszédére fölmentettek. A galliai hadjáratban, mint Caesar alvezére (legatus) nagy gazdagságra tett szert, de midőn a polgárháboru kitört (Kr. e. 49.), Pompeiushoz csatlakozott és részt vett a dyrrhachiumi és pharsalosi csatákban is. A thapsusi vereség után Sextus Pompeiusszal és többekkel együtt Spanyolországba menekült Gnaeus Pompeiushoz és a Munda melletti csatában (Kr. e. 45.) elesett. - Fiát, 2. L. Quintus-t, Brutus és Cassius a filippü csata előtt l. Orodes parthusi királyhoz küldte segítségért. Kr. e. 40. Pacorusszal, a király fiával be is tört Szirába és Kis-Ázsiába, de Antonius legatusa, P. Ventidius (Kr. e. 39.) megverte s később Ciliciában, hova menekült, megölette.
3. L. Titus, római szenátor, az előbbinek fia v. testvére, aki nemcsak mint Cassius Severus és más köztársasági érzületü férfiak barátja volt ismeretes, de ugy is mint szónok és képviselő. Augustusnak egyik legelkeseredettebb ellensége volt, akit ellenfelei azért és «dühös» republikanizmusa miatt Rabienus (rabies a. m. düh) gúnynévvel illették. - L. néven Rogeard irt 1863. egy maroszatirát III. Napoleon ellen, mely politikai fontosságu volt. L. Rogeard.
