Laminaria
Laminaria Mont. (növ., a m. lemezmoszat, mannalevél vagy szíjmoszat), tengeri, levélforma moszat (mintegy 20 faj). A L. saccharina Lamour (cukormoszat, cukros L., Fucus digitatus L.) 1/2-3 m. hosszu, 3-30 cm. széles, szálas v. lándzsás, fiatalon hártyanemü, később bőrnemü. Az É-i tengerekben gyakori; sok benne a mannit, vagyis cukorféle állomány, szárazon mint fehéres édes por szivárog ki belőle. Norvégiában cukor helyett használják. Izlandon, valamint a szegény skót és ir nép is, a fiatalt mint salátát és főzeléket eszi. A Fucus v. L. digitata L. 1/2-2 m., sőt 6 m.-nyire is megnő, 21/2 cm. vastag, lemeze ujjasan hasadozott. Szintén az Északi- és Jeges-tengerekben terem, benne is sok a mannit. Skóciában moszatszódát (kelp) állítanak elő belőle.
A L.-nak az a sajátsága van, hogy átnedvesedve megduzzad és térfogatának háromszorosára vastagszik. E tulajdonságánál fogva a sebészetben szűk nyilásu ürök tágítására használtatik, főleg azonban a szülészetben nyer alkalmazást, ahol kiszorította a préselt szivacsot a méhnyak és méhür tágításánál. Elsőbbsége más duzzadó tágítók (tupélo, szivacs) fölött abban van, hogy biztosan fertőtleníthető, amire Dirner G. figyelmeztetett (Ctbl. f. Gynaekologie 6. sz. 1887), szublimatos abszolut alkoholba téve a simára esztergályozott laminaria-pálcikákat. Igy fertőtlenítve a laminaria-tágítót, kikerülhetők azok a súlyos megbetegedések (méhgyulladás, hashártyalob), amelyek azelőtt a méhnyak tágításánál előfordultak.
