Légszomjuság
Légszomjuság (dyspnoe), a nehezített lélekzésnek jelensége, amidőn a beteg a L. foka szerint kisebb-nagyobb mértékben küzd levegővételével. Ép viszonyok között, p. gyors futás után észlelhető, vagy hegymászásnál, mig a kóros állapotok nagy része jár L.-gal, ilyenek a tüdők s mellhártya betegségei, szivbajok, pangás a hasban, heves láz, szepsis s az ideges asztma, végül mérges, fojtó gázak belehelése. A L. képe igen súlyos lehet, a betegek ágyban feküdni nem tudnak, ülnek vagy állanak; karjaikkal fogódzanak s emellett mellkasuk heves be- és kilékgzési mozgást végez; arcuk halavány, ajkuk kékes, sőt ujjaik is. A L.-nak két alakját különböztetjük meg, aszerint amint a levegővételek száma csökkent vagy szaporodott. Az előbb eset a gége szűkületére mutat. A L. gyógyítása összevág az előidéző ok kezelésével; tünetileg, ha ellenjavallat nem áll fenn, leggyorsabb hatásu a morfium bőr alá fecskendése.
