Lidia
Lidia (Lydia), ókori ország Kis-Ázsiában, a nyugati partvidéken. Régebben Maioniának hivták (innen Homeros egyik mellékneve). Határai különböző időben különbözők voltak és hovatovább mindig szűkültek. A mermnádok kormánya idején (különösen Alyattes alatt, Kr. e. 500.) a birodalom keleten a Halisz folyóig terjedt, ahol aztán összeütközött a médekkel; később már csak a Hermoszig lehet L. határát kiterjeszteni. Ezen szűkebb értelemben vett L.-nak határai; északon a Temnosz hegy és azon tul Mizia, keleten Frigia, délen a Messzogisz hegység és Kária, nyugaton az Egei-tenger. A nyugati tengerparton jón eredetü görögök hatalmasodtak el, amiért ez a terület Jónia nevet is viselt, anélkül azonban, hogy ezen a címen valaha külön tartományt képezett volna. Az országban aránylag sok hegy volt, de azért nem mondható terméketlennek (különösen termékeny volt a Jón-tenger melléke, a Kaisztrosz árterülete és Szardesz környéke). Folyók: a Frigiából jövő Hermosz, mellékfolyói jobbfelül a Hillosz és Likosz, balfelül a Kogamosz és Paktolosz (most Szarabat), a Malesz (innen Homeros egyik mellék-neve: Meleszigenesz), a Halesz és Kaisztrosz. L. lakosai, a maionok, később lidek, törzsrokonai voltak a károknak és frigeknek, alkalmasint sémi eredetüek vagy legalább sémi elemekkel vegyítvék; egészen Kroisos legyőzetéséig a mermnádok uralkodása alatt állottak, azután Persiához tartoztak. Harcias nép valának és különösen kitünő lovask hirében állottak. Kyros ezt a szellemet szándékosan és rendszeresen kiirtotta, ugy hogy később L. lakosai példabeszéddé vált elpuhultságukról voltak ismeretesek; igaz, e mellett kereskedelmi ügyességökről és vagyonos voltukról is. Városaik a jónoknak tulajdonított telepek mellett északtól délnek haladva a következők: Thiateira (azelőtt Pelopia, most Akhisszar), Apollonia, Magnezia a Szipilosz mellett, Szardesz, Hipaipa (most Birghe, a persa tűzimádás főfészke) és Filadelfia a Kogamosz folyó mellett (most Allah-Seher).
