Lombhullás
Lombhullás (növ.), a fáknak időszaki és őszkor rendes és teljes lombvesztése. Leginkább a mérsékelt és hideg vidék jelensége, s a lombsárgulás v. lombpirosodás szokta megelőzni. Ez a levélben őszkor végbemenő kémiai folyamatokkal függ össze, midőn a még hasznavehető anyag a kitelelő részbe takaríttatik össze. Őszkor a levelekből a protoplaszmának legnagyobb része eltünik, leginkább vizes tartalomrész marad benne. A keményítővel, a fehérje-anyagokkal és több más ásványrészszel a levélzöldje is feloldódik, és csak apró sárga, olajféle szemcsék (hypochlorin csepp) maradnak a sejtekben. Ez okozza a megsárgulást. Némely növény sejtnedvében ilyenkor oldott piros festék jelenik meg. A hamurészek egy része is eltávolodik a sárguló levelekből. Mig a levelekben a kovasav meg a mész öregbedő korukkal L.-ig gyarapodik, a káli meg a foszforsav nagyobbrésze L. előtt az ágakba vándorol. Csak kevés fa, p. a kőris hullatja le a levelét a klorofillum szétbomlása előtt. A L. eszközlője az szokott lenni, hogy a leválás helyén (levélnyél tövén) vékony harántövben táblás parás sejtek képződnek, L. idején meglazulnak, mire a levélnyél ott letörik. A maradt sebet pararéteg zárja el. A L. alkalmazkodáson és legbensőbb természeten alapult viszonyban van a klimához. A Magas É-on a nyirfa levele később fakad, de hamarább is lehull, mint minálunk. Dél felé a levél periodusa mindég hosszabb, s a trópusok között sok fánk örökzöld. A magasabb hegyeken is kurtább a levél élete, mint a síkságon, Európa belsejében is kurtább, mint a nyugati parton, a tengeri klima alatt. Egy helyen, sőt egy fán is más-más időbeli lehet évenként a lombsárgulás, gyakran több heti különbség is mutatkozhatik. A L. általában a levelek felszítta hőösszegtől függ, de más oka is lehet. Ellenben a lombfakadás nem szokott állandó viszonyban lenni a késő v. korai lombsárgulással. A L.-t kiváltképen az a hőösszeg szokta megszabni, amely a levelekbe az utolsó 30 napon jut. Mennél borongósabb az ősz, mennél csekélyebb az utolsó hónapban az insolatio, annál tovább zöldel az őszi levél. Ezzel az is összefügg, hogy az árnyékbeli növény tovább zöld, mint ugyanannak a fajnak verőfényes termő példánya. Az árnyékbeli fák nedves és meleg őszkor tovább zöldellenek mint különben. Némelykor az őszi szinválság is másféle. Verőfényes helyen piros, a cseresznyéé meg a vad szőllőé árnyékos helyen sárga szokott lenni. A fűnemü többnyáriak őszkor levelökkel együtt az egész puha részöket elvesztik, az egynyáriak végre gyökerestől tönkre mennek, l. Lombvesztés.
