Lyukacsosság,
Lyukacsosság, a testeknek azon sajátsága, hogy az alakjuk által elfoglalt tért nem töltik ki teljesen, hanem hogy anyaguk folytonossága kisebb-nagyobb hézagok (likacsok) által van megszakítva. Az atom-elmélet értelmében mind a háromféle halmazállapotu testek atomcsoportokból (molekulák) állanak, melyek egymással nem érintkeznek közvetlenül, hanem érzékilg észre nem vehető közök által egymástól el vannak választva. Ezen értelemben véve a L. minden testben megvan, tehát a testek általános tulajdonságának tekinthető. Közönségesen L. alatt számos szilárd testnek azon szerkezetét értjük, melynélfogva azoknak különben folytonosnak látszó anyaga többé-kevésbbé könnyen észrevehető üregekkel (csatornákkal) mintegy át van szőve, mint p. a kenyéré, horzsakőé és sok más testé. Némely anyagnál a L.-nak e nme még nagyítóval sem vehető észre és csak kisérlet útján mutatható ki; igy p. az arany vagy ezüst ilyen értelmü L.-a az által tünik ki, hogy nagy nyomás alatt a viz rajtok átsajtolható (a firenzei akadémia kisérlete). A L. e neme nem tekinthető a testek általános tulajdonságának; az üveg p. ilyen értelemben véve nem likacsos.
