Madeira-bor.
Madeira-bor. Nemcsak a Madeira-szigeten, de a többi Kanári-szigeteken termett borok is többnyire M. név alatt jönnek forgalomba. A talaj vulkános eredetü, mely harmadkori mész fölött terül el. Madeira északi részein a szőllőt élő fákra futtatják és silány bort nyernek, a déli része azonban alacsony tőkéket művelnek; fő szőllőfaj a Malvasia és Tinto, mely utóbbi vörös, idővel elhalványuló bort ád. A szüret jul. végén kezdődik, s az exportra szánt borokhoz több részletben spritet töltenek. A M. kissé fanyar, igen erős és kiváló zamatu, mely azonban csak az ászokolás alatt fejlődik ki teljesen. A különböző szőllőbetegségek itt is felette sok kárt tettek s sok helyen a szőllő helyét cukornáddal ültették be. A szőllőt a XV. sz.-ban vitték Ciprus- és Kréta-szugetéről Madeirába, a jelen század közepén a termés 83 600 hl.-re rúgott. Azonban 1852. az Oidium az összes szőllőt tönkre tette, az új ültetések azonban pótolták a hiányt, de 1873. ismét a filloxera kezdett pusztítani; 1882-ig a termésmár 16 000 hl.-re emelkedett. A tulajdonképeni Malvasia a portugál királyi család tulajdona, alig jön kereskedésbe. A kereskedésbeli M.-nak (Dry Madeira) két faja van, a Sercial és a Boal. A legtöbb M. azonban hamisítvány és Cetteben, Marseilleben, hamburgban és Magdeburgban készül.
