Mazsola,
Mazsola, mazola v. malozsa (növ., rosina, uva passa, passula), a bortermő szőllő déli s egymagu v. egész magvatlan fajtájának a gyümölcse megaszalódva. A mi gömbölyü és négymagu szőllőnk M.-nak nem jó, mert megszáradva alig van valami leve, inkább csupa bőr és kemény mag. A M.-nak való szőllőfürtöt a tövön hagyják, a nap melege ott aszalja meg, legfeljebb azt a szőllőlevelet szaggatják le, amely a fürtöt eltakarja. Szokás a szőllőfürt nyelét az aszalás kezdetén félig eltörni. Kemencében csak szükség esetén aszalják. Némelykor a M.-t hamulúgba és olajtartalmu vizbe is mártják, hogy fénye legyen. A M. nagyszemü és aprószemü. A nagyszemü M. (zibeben, passula minor) nagy és hosszas szőllőből való. A legjobb fajta a fürtös M.; ezt csutkástól, a többit a szőllőcsumájáról leszedve árulják. A becses szmirnai M.-t Csesme, Burla, Karaburnu stb. vidékén, Kosz és Szamosz szigetén termesztik és Szmirnán át szállítják. Leginkább skatulyában árulják. Ez 2 cm. hosszu, egész telt, sárgabarna, némelykor magvatlan. A szultanina M. vagy damascena (damaskusi M.) kisázsiai; apró, vékony héju, nyeletlen és magvatlan; a kevésbbé jó fajta Yerli, Csesme és Szamosz vidékéről fekete M. v. szamoszi muskatellának nevezik. Az olasz és provencei M.t leginkább az angoloknak viszik, egyebütt a szmirnai meg a spanyol M. kél Malaga, Valencia és Alicante vidékéről. Ez meglehetős hosszu, kék és finom ízü. A hamulúgba és olajba mártott alicantei M.-t lexiának mondják. Az apró M. l. Apró szőllő.
