Morosini,
Morosini, a VIII. sz.-tól fogva Velence egyik legnevezetesebb patricius-családja. M. Domenico volt az első, ki e családból 1148-56. mint doge állt Velence élén. Magyarországgal békét tartott épp ugy, mint Marino M. (1249-52). Unokája volt Tommasina Katalina, az «Adria királynéja», az «új Eszter», az «ibolyás hölgy», István magyar hercegnek (II. András fiának) második neje, III: András magyar király anyja. (L. István, 6.) Férjének elhunyta után (1271) mindhaláláig lefátyolozva járt. Fia trónra jutván, a Habsburg Alberttel kötött békét (1291 aug. 28.) követő esztendőben Magyarországba költözött s ott élt mint idősebb magyar királynő s Tótország hercegnője. 1300. még van róla okleveles adalék. E családból származott M. Mihály is, ki 1382. csak 4 hónapig s Ferenc, ki 1688-94. volt doge, ki különösen a törökökkel kitört háboruban tünt ki. Egymásután foglalta el a jóni szigeteket, a Peloponnezust, sőt Hellasz egy részét is Athénnel. Seregében leginkább kitüntek a peloponnezusi mainoták s a Degenfeld gr. és Königsmark vezetése alatt álló németek. A hires család utolsó egyenes leszármazottja, Gattenburg-Morosini Soredana grófné Velencében, 1884 dec. 7. elhunyván, örökségének egyharmadát, anyai ágon való rokonság révén, a Szápáry grófok kapták.
